A demilitarizált övezetben jártam Dél-Kóreában!

Aki a dél-koreai fővárosban, Szöulban jár, az majdnem biztos, hogy felkeresi a demilitarizált övezetet (DMZ), ahová limitált számban ugyan, de beengednek turistacsoportokat.

A koreai demilitarizált övezet négy kilométer széles, 250 km hosszú, amely a Koreai-félszigetet választja ketté a 38. szélességi fok mentén. A koreai háborút lezáró panmindzsoni fegyverszünet után hozták létre 1953-ban. Itt található a közös biztonsági terület, amely a háborúban lerombolt, lakatlan Panmindzson falutól délre fekszik, itt írták alá a fegyverszünetet az észak- és dél-kóreaiak.

Az övezet összterülete körülbelül 992 km², a korlátozott látogathatóságnak köszönhetően a terület élővilága szinte érintetlen, számos védett állat- és növényfaj él itt.

 

 

Én 2023 április elején jártam Dél-Kóreában a feleségemmel, ez volt a 112. ország, amelynek zászlaja felkerült az irodámban a világtérképemre, amelyen jelzem, merre jártam az életemben.

Szöulban természetesen befizettem a Viator utazási iroda DMZ túrájára. Mivel Észak-Kórea rendre provokálja a déli szomszédját, s rakétákat lő ki irányába a tengerre, a DMZ látogató jegyek számát erősen csökkenti a hadsereg parancsnokság. Előszőr úgy volt, hogy Szöul belvárosából reggel 10 órakor indulunk busszal a kb. 50 perces útra a határra, majd ezt az időpontot áttették 8.30-ra, s végül hajnali 5.15-re, mert csak igy lehetett biztosítani számunkra, hogy bejussunk a szigorúan védett területre. A helyszínen  még 3 órát várakoztattak, mire jelt kaptunk az indulásra.

 

 

Amig vártuk az indulást, addig megnéztük az Imjingak Pyeonghoa-Nuri Parkot, hogy ne menjen kárba az idő. Ez a park a koreai háború alatt Észak-Koreát elhagyó menekültek vigasztalására épült. 

 

 

Felkerestük a Szabadság hídját is, amelyet 1953-ban 12 773 fogoly felszabadítására építettek. A hidat az északról hazatérő dél-koreaiak használták.  Elmerültünk a tér kulturális és érzelmi jelentőségében úgy, hogy évtizedekkel később a katonák nyomában jártunk! A gyönyörű természeti háttér előtt elhelyezkedő híd fantasztikus hely volt a fotózáshoz! 

 

 

Komoly katonai ellenőrzésen estünk át, szöges drótkerítések és tankcsapdák mentén haladtunk a regisztrált buszunkkal, megnézték az útleveleinket, s így jutottunk be a konkrét demilitarizált övezetbe, ahol jelentős számú amerikai katona is állomásozik a déliek oldalán, felkészülve egy esetleges északi támadásra. A DMZ színházban egy 7-8 perces videót nézhettünk meg a koreai konfliktusról.

 

 

A videó dél-koreai perspektívát ad a koreai háborúról, a DMZ létrejöttéről és a mai helyzetről. Ez is nyújtott némi hátteret az Észak-Korea által ásott híres beszivárgó alagutak megértéséhez, amelyek közül egyet meg is tekinthettünk.

 

 

A 3. beszivárgási alagút egy olyan hely, amelyet látni kell, nem szabad kihagyni. Az alagutat 1978-ban fedezték fel Munsantól 12 km-re, Szöultól pedig 52 km-re. A fúrás célja az volt, hogy az északiak a déli területeket megtámadják. Az 1635 méter hosszú, 2 méter magas és 2 méter széles alagút óránként egy egész hadosztályt képes volt megmozgatni! A furcsa helyzet az, hogy amikor az alagutat felfedezték, Észak-Korea azt állította, hogy a déliek egy meglepetésszerű támadásra építették, de a bizonyítékok persze ennek az ellenkezőjét mutatták. Végig sétáltam a feleségemmel ebben az alagútban, amely 70 méter mélyen van, s mivel magasabb vagyok egy átlag koreainál, így – annak ellenére, hogy görnyedve jártam – sajnos gyakran bevertem a fejem az alagút plafonjába. Még jó, hogy adtak rám műanyag védősisakot. Sajnos itt nem lehetett fotózni.

 

 

Az a gondolat motoszkált fejemben végig, mintha visszaléptem volna az időben! A mélyben komoly bezártság érzés gyötört, örömmel töltött el, amikor kijöhettem onnan, mint ahogy az is, hogy szinte karnyújtásnyira voltam Észak-Kóreától.  

 

 

Ezt követően élveztem a tiszta kilátást a Dorasan Obszervatóriumban A Dorasan tetején található Obszervatórium ideális a határon túli nézelődéshez. Ez az északhoz legközelebb eső rész, és az utazók egyik kedvenc csúcspontja a túra során! Tehát egyszer az életben megtekinthettem az elszigetelt Észak-Koreát.Mert ide biztosan nem fogok eljutni, főképp úgy, hogy már van dél-kóőreai pecsét az útlevelemben. Az extra pontosság érdekében használtam a harmadik emeleten található nagy teljesítményű elektronikus távcsövet. Láthattam az északi propagandafalut, amely közvetlenül a DMZ-ben található, és egészen Gaesongig, Észak-Korea kilencedik legnagyobb városáig elnézhettem. Akadálytalan kilátásban gyönyörködhettem  Kijong-dongban, Gaesong városában és a Gaesong ipari komplexumban! Akinek szerencséje van, hogy tiszta időben lehet ott az obszervatóriumban, akkor Kim Ir Szen bronzszobrát is megtekintheti a nagyfelbontású távcső segítségével!  A helyszínen megtudtam néhány furcsaságot. Az északi propaganda falúban 200 kiválasztott ember él szép házakban, ők azt próbálják bemutatni a délről leselkedőknek, hogy micsoda jólét uralkodik Észak-Koreában. A déli részen hatalmas zászlót emeltek, erre az északiak még magasabbat készítettek. A versengésnek 4 fázisa volt, s ma a világ 4. legmagasabb zászlórudján leng az észak-kóreai lobogó, jelezve, hogy legyőzték ezzel is a délieket. Délről sokáig az északon tiltott pop zenét játszották hangszórókon az északiaknak, míg azok szlogeneket harsogtak vissza az országukban uralkodó jólétükről…

 

 

Érdekes infónak számított számomra az is, hogy az amerikai hadsereg katonáinak a demilitarizált övezeten belül golfpályát építettek, hadd éljenek kedvenc sportjuknak a szabad idejükben.

A területen 1967 óta számos kisebb-nagyobb katonai incidens történt. 1968 volt a legvéresebb év az övezet történelmében, ekkor 140 dél-koreai és 17 amerikai katona vesztette életét. Az észak-koreai halottak, s sérültek számáról nincs hír, ezt homály fedi, mint sok minden mást az északiak életéről.

 

 

2018 április 27-én itt tartották az akkori dél-koreiai köztársasági elnök, Mun Dzseinés az észak-koreai vezér, Kim Dzsongun közötti tárgyalást, ami némi reményt adott arra, hogy esetleg közeledni tudnak egymáshoz a felek. Erre utalt az is, hogy Korea a dél-koreai Phjongcshangban megrendezett 2018. évi téli olimpiai játékokon dél-koreai és észak-koreai játékosokból álló egyesített női jégkorong-válogatottal indult. Minden mérkőzésen legalább három északi-koreai játékos vehetett részt. A játékoskeret 23 dél-koreai és 12 észak-koreai játékosból állt. Az egyesített válogatott a „COR” országkód kapta a francia Corée szó rövidítéséből. Korea himnusza az „Arirang” című népdal volt. A csapat mezén a Koreai-félsziget sziluettje szerepelt „Korea” felírattal.

A békülékenység nem tartott sokáig, sőt az ominózus téli olimpia óta nemhogy javult volna, hanem inkább romlott a helyzet. Sajnos…