Japán furcsaságok

A cseresznyevirágzás a legnagyobb szám Japánban, ekkor tömegek keresik fel Tokiót, Kiótót, Oszakát, Narát… Én is idén ezért utaztam a felkelő nap országába, s óriási szerencsém volt, mert ugyan 2023-ban a hivatalos naptár szerinti időpontnál korábbra esett a virágba borulás, de még sikerült elcsípnem a nagy látványosság végét.

A szentélyekről ezúttal nem írnék, mert ezzel tele van az internet, inkább azokról a tapasztalataimról, amiket átéltem az egyhetes utazásom alatt, vagy amiket hallottam helyiektől a kint létem alatt. Összefoglalva furcsaságoknak is nevezhetném azt a csokrot, amit most átnyújtok, mert annyira más világba csöppentem, hogy az kimondhatatlan.

Tokióban a Ginza negyedben például a luxus butikok mellett olyan bolt is van, ahol oxigén kapszulába bújhatunk fél órára, vagy hatvan percre, hogy friss levegővel energetizáljanak, mert a sok autó okozta szmogot nehéz elviselni.

Tokióban a metrón azt láttam, hogy este 10-11 óra körül állva alszanak az urak, miközben lógnak a kapaszkodón. A hatalmas tömeg miatt nem volt olyan veszély, hogy eldőljenek, de azt nem tudom, hogy miként ébredtek fel éppen akkor, amikor le kellett szállniuk valamelyik állomáson.

Azért ilyen fáradtak a férfiak, mert hullára dolgozzák magukat. Japánban az első és mindenek feletti a munkahely iránti lojalitás, a cég sikere, amelynél alkalmazásban állnak. Ezért a munkaidő végén egyetlen dolgozó sem megy haza, hanem túlórázik, még 4-6 órát ráhúz a napi 8 órás munkára. Aki ezt nem tenné, azt a kollégák kiközösítik. A feleség feladata otthon finom étkekkel várni az urát késő estig, lefürdetni, megmasszírozni, hogy másnap ismét jó erőben állhasson munkába, s szolgálja a cégét, hazáját.

A fentiekből adódóan az emberi kapcsolatok számára nem nagyon jut idő. Legfeljebb akkor, ha valaki több hónapos könyörgés után kap pár nap szabadságot, vagy valami nyomos okra hivatkozva el tud szakadni a munkából az elvártnál korábban.

Mondhatni, emiatt elidegenedett a japán társadalom. Igy alakulhatott ki, hogy akadnak olyan cégek, ahol lehet bérelni egy-két órára olyan társat, barátot, akivel el lehet menni sétálni egy parkba, vagy folyópartra, aki megkérdezi a másiktól, hogy miként szolgál az egészsége, van-e bánata, öröme…

Egészen különleges szolgáltatások is vannak Japánban a szocializálódás érdekében. Ilyen például a varázstükrös étterem. Mesélték nekem: meghívhat egy úr egy hölgyet úgy vacsorázni, hogy a férfi inkognitóban marad, mert az asztal közepén egy olyan tükör választja el a vendéget a vendéglátótól, amelyen keresztül csak az úr láthat, a hölgy nem. Kicsit beszélgetnek, esznek-isznak, majd mindenki hazamegy, s boldog, mert kapcsolatba került egy érdekes emberrel, s megtudhattak egymásról egy-két dolgot.

Japánban nagyon kis lakásokban élnek a családok, sokszor több generáció is, így a házastársak is rászorulnak néha, hogy nyilvános helyen találkozzanak intim együttlétre. Éppen emiatt lehet találni olyan hoteleket, amelyek fél órára, egy órára, két órára is kiadnak szobákat, s ez idő alatt lehetőségük nyílik a pároknak szerelmeskedni, amire otthonukban nincs mód, mert az egyetlen szobában ott él a gyermek, s a nagyszülő is.

Akadnak, akik pihenésre használják pár órányi szabad idejüket, s befizetik magukat egy kapszulahotelbe, ami éppen akkora henger, hogy elfér benne egy ember. Felülni, felállni nem lehet benne, de fekve megfordulni hasról hátra igen. Légkondizva van természetesen az egymás mellett és felett sorakozó sok kapszula. Nagyon extrém, de még mindig jobb, mint egy internetkávézó, ahol az asztalra borulva szundikálnak ülve a japánok, hogy kicsit kipihenjék magukat, mert ez sem ritka jelenség…

Megkérdeztem Japánban, hogy mi a nőideál és a férfi ideál, s azt a választ kaptam, hogy a 40-50 kilós, szinte gyereklánynak kinéző, s öltöző hölgyeket kedvelik a férfiak leginkább, akik soha nem mennek napra, s emiatt fehér a bőrük. Ezt az ideált testesiti megt például a PRIKIL nevü lányzenekar Japánban, amely nagy népszerűségnek tett szert. Hihetetlen szokás, de igaz, a férfiak utcai automatákból tudnak vásárolni pár száz japán jenért használt női bugyikat, hogy aztán az alsónemüket napközben szagolgassák. Perverz dolog…

A sláger a fehér színű bugyi, ebből van a legtöbb a japán iskolákban ugyanis 2023 tavaszáig előírás volt, hogy csak fehér bugyit lehet viselni a szoknya alatt. Most enyhítettek ezen a szabályon, s színes bugyit is húzhatnak a lányok. Hogy miként történik a bugyi ellenőrzés az osztálytermekben, azt nem tudom…

Menőnek számít Japánban, ha egy férfinak európai partnere, felesége akad. A japán férfiak közül sokaknak orr fétisük van, s azok az európai lányok vonzzák őket leginkább, akiknek nagy az orruk. Az igazán trendi fiatalok robot anyakönyvvezető előtt mondják ki a boldogitó igent, a mesterséges intelligenciát már erre is lehet használni.

Nyitottak egy robot hotelt Tokióban, ahol mindent embernek öltöztetett robotok csinálnak a recepción történő bejelentkezéstől az ágyazásig, aki itt tölti a nászutját, az irigylésre méltó…A hotel neve Henn na.

A nők a Manga-típusú férfiakat választják leginkább, akik a rendkívül népszerűségnek örvendő Manga képregények hőseire hasonlítanak. Fontos, hogy ne legyen tetoválás a férfi testén sehol, mert ezt Japánban szinte megvetik. Egy munkahelyi interjún első kérdés, hogy van-e tetkója a jelöltnek, s ha van, már nincs is esélye az állásra. Egy tetovált férfi fürdőbe sem mehet, egyszerűen nem engedik be.

Fontos szempont Japánban az udvariasság, a tisztelet jele a másik előtt történő meghajlás. A kalauz például úgy megy be egy vagonba, hogy vigyázzba áll a bejáratnál az utasok irányába, s mélyen meghajol, majd ezt követően kezdi ellenőrizni a jegyeket.

Az időseket, s ha valaki beteg lesz, azt kiemelt tisztelettel ápolják. S elhalmozzák minden jóval. Korházi látogatások alkalmával például a hozzátartozok, s ismerősök még a Japánban státusz szimbólumnak számító gyümölcsöt is visznek a bent fekvőknek. Ez nagy szó, mert olyan drága a gyümölcs, hogy felfoghatatlan. Egy szem alma akár 6-8 ezer forint. Pár szem eper 10-20 ezer forint. Egy mangó 15-20 ezer forint. Egy görögdinnye akár 40-50 ezer forint is lehet, attól függően, hogy kerek, kocka- vagy szív alakú. Mert Japánban ilyen furcsa formájú dinnyéket is termesztenek.

Az elfogyasztott gyümölcs héját, csutkáját, mint ahogy bármilyen más szemetet is, az embereknek haza kell vinniük. Japánban szinte sehol nincs szemetes a közintézményekben, a vendéglőkben, a boltokban, az utcán, mert az a szabály, hogy mindenkinél legyen egy kis szatyor, abba gyűjtse a nap során keletkezett saját szemetét, s vigye haza, ahol megszabadulhat azoktól a legalább 8 féle szelektív gyűjtőben.

A japán munkavállalókat nem veti fel a pénz. A hírek szerint több mint egy évtizede nem volt jelentős általános béremelés a legtöbb cégnél, kivéve például a start up vállalkozásokat. A munkahelyeken való előmenetel sem egyszerű. A tehetséggel szinte nem lehet kitűnni, ki kell várni mindenkinek az idejét, ha minél több évet tölt el egy cégnél, akkor tud feljebb jutni a ranglétrán.

Állítólag nyugdíjba nem igazán szeretnek menni a japán munkavállalók, mert a társadalom azt értékeli igazán, ha addig dolgozik valaki, amig az ereje engedi. S ezt megpróbálja tiszteletben tartani mindenki.

Az egészséges étkezés egyébként hozzájárul a hosszú élethez. Az étkezési kultúra igen magas. A japánok sok matcha teát isznak. A matcha tea a legjobb természetes antioxidáns. Erősíti az immunrendszert és méregtelenít. Egyetlen csésze Matcha tea felér 10 csészényi hagyományos zöld teával… Sok hal, zöldség, s rizs fogy.  Valamint rántott hús. Igen, rántott hús! Tonkatsu a neve, s nemzeti étel Japánban is, mint hazánkban. Pankómorzsában van forgatva…

Meg kell említeni a gasztronómia kapcsán a wagyu marha húst, amely a világ legfinomabb, s egyben legdrágább húsa, s Japánhoz kötődik. A marhákat egyenként nyilvántartják, 3 éves korukig szaké rizsborral masszírozzák. A vágás után 5 kategóriába sorolják a húsukat attól függően, hogy mennyire márványos, azaz mennyi zsír szövetet tartalmaz: 1 kg akár 50-70 ezer forint is a wagyu marhából.

Szerettem volna bővebb infókat szerezni az étkezésről, de ez nehéz ügy volt, mert Japánban nagyon kevesen beszélnek angolul. Az utca embere egyáltalán nem tud, s így bonyolult a kommunikáció. Újságokból, magazinokból sem lehet tájékozódni, mert azok japán nyelven íródnak. Különös egyébként, hogy jobbról balra kell lapozni az újságokat, vagyis nekünk hátulról előre, s leginkább függőlegesen kell olvasni a japán jeleket, bár előfordul néha, amikor vízszintes írnak.

Nem szabad kihagyni a különlegességek sorából a játéktermeket sem. A legkedveltebb szórakozás műanyag golyók kipörgetése automatákból, amelyek valamilyen arcképet rejtenek magukban. Nem híres emberek fotóit, hanem csak úgy, random alapon, ismeretlen férfiakét és nőkét. Hogy ezeket miért gyűjtik százszámra otthon a japánok, az érthetetlen…

Japánban tehát minden más, mint, ami számunkra megszokott. De éppen ezért izgalmas, érdekes ország. Csak ajánlani tudom…