Megmásztam a Roque Nublo 1813 méter magas csúcsát Gran Canarián!

A Gran Canariára való utazás általában olyan álomhelyekkel társul, mint a Maspalomas-dűnék vagy a lenyűgöző strandok sokasága, de maga a sziget szinte egy kontinens, annyi különféle látványosság fogadja a turistákat. A tenger és a hegyek összekötése rövid idő alatt bárkit lenyűgöz.

 

 

Ha a hegyekről beszélünk, a Roque Nublo (1813 m) felé vezető út kétségtelenül a kötelező túrák közé tartozik. A Roque Nublo természeti emléknek olyannyira különleges sziluettje van, hogy már számtalanszor használták Gran Canaria szigetének népszerűsítésére. A Kanári-szigetek egyik legjellegzetesebb ikonja. Bár kimerültem rendesen, de azért büszkén mondhatom, hogy megmásztam.

 

 

A Roque Nublo-t délelőtt vagy délután is meglátogathatod. A délutáni órákat ajánlom, mivel a látogatók száma sokkal kisebb, ráadásul a magas hegyekben a naplementében való gyönyörködés mindig egy plusz.

A Roque Nublo-hoz vezető út nagyon nehéz, bárki számára nem elérhető. Én is megszenvedtem, amíg felértem a csúcsra.

 

 

Túrabakancs elengedhetetlen, nem lehet flip-flop papucsban vagy magasabb sarkú cipőben mászni Gran Canaria csúcsára. Víz, sapka, kiskabát is szükséges. Ne feledd, hogy közel 2000 méteres magasságban leszel, egy olyan területen, amelyet a passzátszelek befolyásolnak, és percek alatt a teljesen tiszta égboltból sűrű ködbe merülhet a táj.

Amikor ott jártam a feleségemmel és egy barátunkkal, valakikhez riasztották a hegyi mentőket, nagyon félelmetes volt, helikopterrel vitték el a sérülteket. A meredek, sziklás útszakaszokon könnyű megcsúszni, s máris eltörhet az ember lába. Nem vicc, nagyon komolyan kell venni ezt a túrát.

 

 

Harminc perccel a séta kezdete után a fenyőfák eltűnnek. Hirtelen minden kőből van. A táj holdbéli. Úgy tűnik, hogy sok kő és szikla lépcső alakban van elhelyezve a felfelé vezető úton, de ez tiszta véletlen.

A nagy túra után érdemes elautózni Tejeda nevű panorámás faluba, s ott megpihenni. Nagyon kedves hely, s itt egy-két jó vendéglő is található, nem is beszélve a cukrászdáiról, süteményeiről.

 

 

Gran Canaria középső részének hatalmas érdekessége, ami már egy másik nap programja kell legyen, a Barranco de las Vacas. Ez a sziget olyasmi látványossága, mint az Egyesült Államokban az Antilop-kanyon. Viszontagságos eljutni a szépen fotózható kanyonhoz, parkolni a környéken majdnem lehetetlen, majd úttalan utakon kell haladni, néha mászni, hogy célba érjünk, de megéri. Fantasztikus látvány fogadja az embereket, amikor már a kanyon hatalmas sziklafalai között bámulja a tájat. Nem lehet abbahagyni a fotózást, olyan szép.

 

 

A következő állomásunk egy harmadik napon  Barranco de Guayadeque lehet, amely végtelen nyugalmával a nagyvárosi nyüzsgés tökéletes ellentéte.

 

 

A gyönyörűen felújított 15. századi Agüimes városkához van közel. Ebben a hatalmas völgyben több, még ma is lakott barlanglakás található. Ezen kívül vannak barlang éttermek, ajándékbolt és egy kis barlangkápolna is.

 

 

Ez a völgy érdekes betekintést nyújt a Guanche őslakosok, és egyúttal a ma itt élő emberek életébe is.