Az Okatse-kanyon káprázatos világa: 780 méter hosszú égi járda!

A georgiai Kutaisziben járva ne hagyd ki az Okatse-kanyont! 56 kilométerre van ez a természeti csoda a várostól, ami másfél óra autóval, mert elég kanyargós úton lehet csak odajutni. A kanyon hossza 16 km, szélessége 10-15 méter és kb. 50-70 méter a mélysége. Az Okatse-kanyont 2014. szeptember 10-én nyitotta meg a georgiai kormányfő a turisták számára: építettek ide ugyanis egy 780 méter hosszú acélsétányt („skywalk”) a szakadék peremére, sőt a legvégén egy kilátó híd, vagy inkább terasz nyúlik be a hatalmas mélység fölé.

 

 

A látogatóközponttól két és fél kilométernyi gyaloglásra van a kanyon pereme, igen nehéz, hepe-hupás, lejtős, sziklás terepen a Dadiani erdő fái között, ott bő egy kilométer a „skywalk”, majd újabb két és fél kilométer az út vissza. Nyáron, a nagy melegben ezt végig csinálni nem könnyű, csak a gyakorlott és edzett turistáknak ajánlott.

 

 

A belépő 18 grúz lari fejenként a kanyonba (1800 forint), de ennyi pénz nem elég az örömhöz, mert ha nem akarsz órákat gyalogolni a látványosságig, akkor bérelned kell egy terepjárót sofőrrel. A látogató központ parkolója tele van helyi önkéntesekkel, akik abból élnek, hogy a dzsipjükkel beviszik a kanyonba a látogatókat majd kihozzák onnan őket. Nem is élnek rosszul ebből, mert egy fuvarért 150 larit kérnek, ami 15 ezer forintnak felel meg. Ha tudjuk, hogy a minimálbér nagyjából 500-600 lari Georgiában, akkor gyorsan kiszámolhatjuk, hogy hihetetlen komoly bevételhez jutnak.

 

 

Amikor az Okatse-kanyonban jártam a feleségemmel legalább 35 fok meleg volt, így nem lehetett kérdés, hogy mi is kibérelünk egy négykerékmeghajtású kocsit. A sofőr szerencsére tudott valamit angolul, s off road versenyző volt korábban, így könnyen teljesítettük a rázós, nehéz útszakaszokat is, mire eljutottunk a kanyon bejáratáig, ahol kérték a vonalkódos jegyünket.

 

 

A koronavírus járvány alatt több mint egy éven át rendszeresen túráztam a feleségemmel, így edzésben voltam, de mégis nagyon kimerített a „skywalk”, amely több száz lépcsővel tarkított. A lefelé tartó lépcsősorok nem fájtak, de tudtam, ha egyszer lemegyünk valahova, akkor onnan fel is kell menni, s a fölfelé történő lépcsőzés a hőségben kimerítő volt.

 

 

A látvány viszont mindenért kárpótolt. A „skywalk” hihetetlenül profi módon készült, remek kilátást biztosít a kanyonra, s a környező erdőkre. S mivel az „égi járda” lyukacsos acélszerkezetből van, így leláthatsz magad alá, ami félelmetes. Kicsit tériszonyom van, így nem sokszor néztem magam alá, inkább a távolba bámultam, s gyönyörködtem a természetben.

A legizgalmasabb hely, ahol a legtöbb szelfi készül, az a „skywalk” vége, ahol egy kilátó teraszra lehet kimenni, s ez a híd rész jól benyúlik a szakadék fölé.

A terepjárós sofőrünk kb. egy órát várt ránk, mire végig mentünk a „skywalkon”, s elkészítettük a több tucatnyi fotónkat, s akkor még nem tudtuk, hogy ennél a természeti látványosságnál is szebb dolgok várnak minket. Átvitt ugyanis bennünket a hegy azon részére, ahol a kanyon mentén több vízesést találhatunk. Ez körülbelül 7-8 kilométeres autózást jelentett.

 

 

Meglepetésünkre itt újabb belépőket kellett fizetni, kétszer 18 larit, vagyis összesen már közel 20 ezer forintba volt ez a kis kirándulásunk. De hamar megértettük, hogy miért kérnek itt is pénzt, csodásan kiépített acélszerkezetes járdákon haladhattunk a kanyonban egy patakmeder mentén (Satsiskvilos-völgy), kb. 1 km-t gyalogolva jutottunk ki szép lassan a hatalmas, 88 méter magas Kinchkha-vízeséshez.

 

 

Az Okatse folyónak azonban nem csak a vízesése szép itt, hanem szűk kis mészkő szurdokai is gyönyörű formákat mutatnak. Olyannyira, hogy túránk után igaznak találjuk a legendát, amely szerint a világ teremtésekor a Teremtő elfeledkezett a grúzoknak hazát adni, ezért az öregségére félretett darabka földet bocsátotta rendelkezésükre. Ezért olyan szép Georgia, s ezért olyan szép Kutaiszi környékének vadregényes vidéke is.

 

 

A bátrak a legnagyobb vízeséstől indulva 50 lariért, vagyis 5 ezer forintnak megfelelő összegért lecsúszhattak egy ZIP-line-on a mélybe, én nem mertem kipróbálni ezt a lehetőséget, túl gyors és félelmetes volt számomra.