Kazbegi és a Gergeti szentháromság templom lenyűgözött a Kaukázusban

Vonzanak a magas hegyek. A Kaukázus mindig izgatott egy kicsit. Ezért egyértelmű volt, hogy ha a georgiai fővárosba eljutok egyszer, akkor Tbilisziből kirándulást teszek Kazbegibe, hogy megtekinthessem az ország egyik szimbólumát, a Gergeti Szentháromság-templomot, amely 2200 magasan van fent hegyen a régi grúz hadiút mentén. Fotókat korábban már láttam róla, nem véletlen, tehát, hogy látni akartam. Az első látásra megfogott a templom, de nem gondoltam volna, hogy rendkívül viszontagságos oda jutni.

 

 

Kazbegi, vagyis új nevén Sztepancminda csak 160 kilóméterre van Tbiliszitől, de ne gondolja senki, hogy ez mindössze másfél órát vesz igénybe autóval. A táv 3,5 óra alatt győzhető le, mert sok a nehézség. Az út egysávos, meredek, kanyargós, hegyi szerpentinekkel tarkított, amelyen hihetetlen mennyiségű kamion közlekedik, meg lassú, dugig pakolt teherautó. Sokszor 10 kilométereken át sem lehet előzni. Külön akadályt jelent, hogy pár kilométerenként egy-egy tehéncsorda pihenget a főúton, melegednek a betonon, s az állatok nem nagyon hajlandóak tovább állni, még akkor sem, ha tövig nyomod nekik a dudádat. Meg kell állni néhány út közben  lévő látványosság fotózása céljából is, ezek közül Gudauri viszi a prímet, a híres síterep adottságaiból adódóan sok itt a siklóernyős, s nagyon látványos a táj.

 

 

Kazbegi annyira fontos turista központ, hogy egymást érik itt a kiváló szállodák, a legmenőbb a Rooms Hotels Kazbegi 5 csillagos ház komoly wellness központtal, de ez olyan drága, hogy nem hétköznapi embereknek valóm, egy éjszaka 2 ágyas szobában 120 ezer forint. Én az Intourist hotelt választottam a feleségemmel, amely csak 26 ezer forintba került egy éjszakára reggelivel, s amelynek az erkélyéről pontosan olyan gyönyörű kilátás nyílt a Gergeti kolostorra, mint a pár tíz méterrel magasabban lévő Rooms Hotel szobájának  balkonjáról.

 

 

Az erkélyről sok fotót csináltunk a feleségemmel a Kazbeg hegyről, szerencsénk volt, mert sütött a nap, s nem nagyon lehetett felhőt látni az égen. A legenda szerint az ötezer méter magas Kazbek-hegy felügyeli a Grúzia kincseinek elrejtésére is szolgáló templomot, lent a mélyben van az apró falvacska.

 

 

Az Intourist Hotel recepciósa sajnos rossz hírt közölt velem a becsekkoláskor, megemlítette, hogy kb. egy kilométeres szakaszon beomlott a Gergeti kolostorhoz vezető betonút, így a templomot csak nagyon nehéz és veszélyes sziklás, földúton lehet megközelíteni, amihez dzsippet kell bérelni. Szerencsére éppen ismert is valakit, aki vállalná, hogy felvigyen minket 22 ezer forintnak megfelelő lariért a 2020 méter magasan lévő kolostorhoz.

 

 

Nem volt más választásunk, így hát megrendeltük a fuvart. Ezért nem szabad soha kiszámolt zsebpénzzel nekiindulni bármely külföldi túrának… Amikor már bent ültünk a dzsipben, s szétrázta az agyunkat az út, akkor jöttünk rá, hogy nem vertek át, aki átküzdi magát a szinte járhatatlan, meredek hegyi utakon, az megérdemli a pénzét.

 

 

A Szentháromság-templomhoz persze fel lehet jutni gyalog is, ez körülbelül három-négy órás túra a dög melegben, csodálatos tájakon, s innen még vissza is kell menni a völgyben lévő településre. Nem embernek való…

Terepjáróval körülbelül 20-25 perc lehetett az utunk, s fent a templom látványa fenséges volt. Hétszáz évvel ezelőtt építették, külseje gyakorlatilag semmit sem változott az azóta eltelt idő alatt.

 

 

Ha bármikor veszély fenyegette az országot, a grúz templomok híres kincseit itt, ezeken falakon belül rejtették el, például a Szent Nino keresztet, a szenthez kötik a kereszténység felvételét Grúziában. Szent Nino egyébként nő volt, egy római tábornok lánya.

A monda szerint amikor Prométeusz az istenektől ellopta a tüzet az emberek számára, Zeusz a Kazbek-hegy tetején láncoltatta le, itt tépte a máját az Ethon nevű óriási sas; a máj egyébként másnapra visszanőtt.

Zeusz ezt a büntetést harmincezer évig tervezte be, ám harminc év múlva Héraklész megérkezett, a sast lelőtte és Prométheuszt kiszabadította, és a titán visszatérhetett az Olümposzra. Héraklész természetesen azért tehette meg mindezt, mert Zeusz fia volt.

 

 

A szovjet korszakban minden vallási tevékenység tiltott volt a templomban, a turisták azonban felkereshették.

2200 méter magasan a Kaukázusban kicsit kapkodtam a levegőt, főleg, amikor felfelé gyalogoltam, vagy lépcsőztem, de szerintem ez természetes. Minden szögből lefotóztuk a templomot, s a környező tájat, igazi kulturális kielégülés volt ez számunkra.

 

 

Hogy a sofőr megdolgozzon a pénzéért a Gergeti kolostor után elvitt még egy-két látványossághoz, de utóbb beláttuk magunknak, hogy nem kellett volna. Mert rossz utakon, sőt úttalan utakon mentünk a terepjáróval, nagyon fáradtak voltunk, s a Gergeti kolostorhoz hasonló élményre nyilván nem lehetett már sehol számítani.

 

 

Egy éjszakát töltöttünk Kazbegiben, s ez pont elég is volt. Másnap Gudaurinál a gondolás felvonóval szerettünk volna felmenni a hegytetőre, de sajnos vasárnap révén ez nem működött, szünnapja volt. Hogy miért éppen vasárnap van üzemszünet, amikor nyilván több a kiránduló, mint a hétköznapokon, azt ne kérdezze tőlem senki…