A Sztálin múzeumban jártam a georgiai Goriban

Ha Georgiában jársz, s a fővárosból, Tbilisziből a második legnagyobb városba, Kutaiszibe  tartasz autóval, ahonnan a budapesti direkt repülőjárat is indul, akkor út közben érdemes megállni másfél-két órára Goriban. Lepukkant, szegény, jelentéktelen hely ez, s hogy mégis sokan felkeresik, annak egy oka van. Sztálin.

 

 

A történelem talán legkegyetlenebb, legnegatívabb megítélésű diktátora ugyanis itt született 1878-ban, s itt nyitottak emlékére egy hatalmas múzeumot, óriási Sztálin szobrokkal. Sztálin a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára (1922–1934) majd titkára (1934–1953) volt. 1941-től előbb a Népbiztosok Tanácsa, majd a Minisztertanács elnökeként miniszterelnök, 1943-tól a Szovjetunió marsallja, 1945-től generalisszimusz.

 

 

Sztálin a Vlagyimir Iljics Lenin által létrehozott proletárdiktatúra Lenin halála utáni kollektív vezetőségének egyik meghatározó tagja, majd a diktatúra egyszemélyi vezetője lett. Uralma alatt folytatódott valamennyi ellenzéki mozgalom működésének tiltása, tagjaik üldözése, sokak kivégzése, a Szovjetunióban és a második világháborúban általuk elfoglalt országokban. Nevéhez fűződik a világ legnagyobb kényszermunkatábor-rendszerének, a Lenin által létrehozott Gulag kiterjesztése. Erőteljes személyi kultuszt alakított ki: arcképét minden középületben elhelyezték, városokat neveztek el róla, szobrokat állítottak neki; rendszerint felállva kellett tapsolni, amikor kimondták a nevét a különféle rendezvényeken.

 

 

Kísérlete a bolsevista szovjet rendszer egész világra való kiterjesztésére Magyarország és a második világháború után a „béketáborhoz” tartozó, erőszakkal és csalással csatlósává tett országok számára tragikus következményekkel, megszállással (amihez a nyugati hatalmaknak beleegyezésüket adták, cserébe a Szovjetunió segítségéért a Harmadik Birodalom ellen) és az 1956-os forradalomba torkolló diktatúrával járt együtt.

A Sztálin múzeum Gori közepén egy hatalmas parkban található. El sem lehet téveszteni a hatalmas, szépen karban tartott épületet. Mielőtt jegyet vettem volna a múzeumba, elgondolkoztam egy kicsit, vajon mi lehet az oka, hogy emléket állítottak Sztálinnak? Okulásként, hogy még egyszer ne történhessen meg hasonló, mint amit ő tett? Merem remélni, hogy igen, ez volt a motiváció. Hiszen a történelem eseményeit nem lehet kitörölni…

Sikerült egy angol nyelvű idegenvezetővel induló csoporthoz csatlakoznom a múzeumban, így sok mindent megtudtam Sztálin gyerekkoráról, a családjáról, az anyjáról, apjáról, az iskolai bizonyítványairól. Eredetileg teológiai tanulmányokat végzett, ami engem megdöbbentett, nem illik a képbe.

 

 

Fiatal korában a kommunista mozgalomban tevékenykedett, majd a forradalmi évek következtek. Sztálin Lenninel dolgozott, s bár Lenin halála előtt nem ajánlotta őt első számú vezetőnek, mégis magához tudta ragadni a hatalmat. A második világháború nagy győzelmei, a Vörös Hadsereg nyomulása, többek közt Magyarország elfoglalása számára dicsőség volt, másoknak maga a szörnyűség.

 

 

A múzeum parkjában, egy szarkofággal körbe építve megtalálhatjuk Sztálin szülőházát. Szerény kis viskó, amelynek alagsorában dolgozott cipészként az apja, aki állítólag igen agresszív és részeges ember volt, s drákói szigorral nevelte gyermekét, aki egyébként Joszif Visszarionovich Dzsugashvili néven született 1878-ban. A fiú a születési dátumát később 1881-re változtatta, azért, hogy a cári rendőrséget összezavarja. A nevét a 30-as években változtatta Sztálinra, ami acélosat jelent.

Sztálin a szívtelenséget, s a kegyetlenséget apjától örökölhette. Csak egy példa, hogy mire volt képes, amit az idegenvezető részletesen elmondott a múzeum látogatás során.  A háború alatt a fia, Jakov tartalékos tüzértisztként szolgált, azonban 1941 júliusában német fogságba esett. Miután a németek rájöttek, hogy kiről is van szó, felajánlották a fogolycserét Sztálinnak Paulus tábornokért cserébe, de Sztálin nem válaszolt a németek ajánlatára. Állítólag azt mondta a saját köreinek, hogy „Nem fogok odaadni egy marsallt egy hadnagyért.” Jakov a sachsenhauseni munkatáborban halt meg…

 

 

A múzeum parkjában a hatalmas Sztálin szobrok mellett a páncélozott vonatának egyik vagonját is megnézhettem belülről. Sztálin félt a repüléstől, ezért ha tehette, ezzel a vonattal utazott, például Jaltára is, ahol aztán a világháború utáni újrafelosztásáról döntött. A vonatfülkék természetesen a kor legmodernebb technikájával voltak felszerelve.

Sztálin második világháborús szovjet sikereit elismerik. A háború után Sztálin visszatért a terror és a tervgazdálkodás politikájához. 1953-ban agyvérzést kapott, ami azért lett végzetes, mert a személyi őrsége nem merte megzavarni.  12 órán át nem adott magáról életjelet. Amikor végre be mertek menni a lakosztályába, a lebénult, 74 éves Sztálin már órák óta feküdt a padlón, orvosi segítség nélkül. Egy héttel később halt meg. 

Temetése nagy pompával zajlott. A moszkvai Vörös téren található Lenin-mauzóleumba helyezték bebalzsamozott holttestét, Lenin mellé. Halála után nyolc évvel azonban titokban, az éjszaka leple alatt kivették a mauzóleumból bebalzsamozott holttestét és a Kreml falánál a földbe temették az ország egykori korlátlan hatalmú urát. Jelenleg is ott van eltemetve, sírját egy őt ábrázoló mellszobor díszíti. Minderről bőven találhatók dokumentumok és fotók a múzeumban.

 

 

Sztálin személye manapság üzleti vállalkozás tárgyává vált. A Sztálin múzeumban ajándékbolt üzemel, lehet kapni Sztálin címkés borokat, többféle méretű Sztálin szobrot, Sztálin arcképével ellátott pólókat, sőt még gyufát is. Itt az árak borsosak, viszont hasonló termékeket árulnak a parkban és a múzeum előtt az utcán is fele olyan áron idős emberek, akik még talán látták is a diktátort, Én is vettem emlékül 5 doboz gyufát egy görnyedt hátú szegény bácsitól, aki ezért az 50 forintnak megfelelő forgalomért is igen hálás volt, s nem győzte ismételgetni orosz nyelven a köszönöm (szpasziva) szót. A helyi nyugdíjasok, bármilyen turistát látva, rögtön oroszul próbálnak meg ugyanis kommunikálni.

 

 

Emlékül még pár fotót is készíttettem magamról Sztálin szobrával, hogy egyszer megmutathassam majd a most még csak 7 éves unokámnak, s elmesélhessem neki, hogy ki is volt Sztálin valójában, akinek szobrokat emeletek és múzeumot hoztak létre, remélhetőleg annak érdekében, hogy a grúz nép minden jelenlegi és jövendőbeli tagja szembe nézhessen a legismertebb szülöttének rémtetteivel.

 

 

Sztálin öt gyermeke már nem láthatja a múzeumot, hiszen elhunytak mind, de unokái közül még többen élnek, Oroszországban, illetve az Egyesült Államokban.