Dobogókőn jártam, s Király-kútra kirándultam: meseszép téli táj fogadott

Hazánkban nagyon sok szép táj található, s most, hogy a COVID miatt nem ajánlott utazni külföldre, s nem lehet a belföldi wellness hoteleket sem igénybe venni, előtérbe kerülnek a legcsodásabb szabadtéri kirándulás helyszínek. Ilyen például Dobogókő is Pilisszentkereszt központjától északra, Budapest és Esztergom között nagyjából félúton helyezkedik el Dobogókő. Én az egyik verőfényes december eleji hétköznap délben Budapestről indulva Pomáz felől jutottam fel kocsival Dobogókőre, ahol mesevilágba csöppentem, s fehér tél fogadott. A parkolóban sok autó állt, de a Pomázi HÉV állomásról induló Volánbusz járatokkal is sokan érkeztek levegőzni, kikapcsolódni, elfelejteni a koronavírus járvány okozta stresszt.

Dobogókő magassága 700 méter a tengerszint felett. A hegy tetejéről kiváló kilátás nyílik a Dunakanyarra, le is fotóztam itt a feleségemet. Éppen a Dunát sütötte a nap. Déli irányba lankásan emelkedik a táj, észak felé viszont meredek sziklafalak és az ezekbe vágódott völgyek vezetnek a Duna felé. A legjelentősebb a Rám-szakadék, amelyhez nehéz túraútvonal vezet. A Prédikálószék, a Vadálló-kövek, a Lukács-árok, a Thirring-körút, a Zsivány-sziklák, s a Pilis-tető a legkedveltebb túraútvonalak.

A báró Eötvös Loránd menedékházban, ahol Turistamúzeum is működik, érdeklődtem, hogy merre találom az előre kinézett túraútvonalat, de nem jártam sikerrel. Azt a meglepő választ kaptam az ott dolgozó fiatal hölgytől, hogy: „fogalmam sincs”. Így aztán választottam egy másik útvonalat, ami ki volt táblázva, s Király-kútra indultam. 1923-ban Dobogókőn hozták létre a mai Magyarország első 1 km hosszú sípályáját, e mellett haladtam el, amely december elején még nem üzemelt, de lehet, hogy a 2020-2021-es téli szezonban a COVID miatt ki sem nyit.

A nehéz, meredek, több helyen kicsit sziklás terepen haladtam a feleségemmel Király-kút felé, legbiztosabban a lábat és bokát jól tartó, profi talpú túrabakancsban lehet mozogni, a mi lábunkon ilyen volt. Nagy segítséget jelentett egy-egy túrabot a számunkra, melyekkel igazán magabiztosan tudtuk leküzdeni a nehezebb részeket. A havas, deres, nedves avar nagyon csúszott ugyanis.

Bármikor is érkezzen az ember Dobogókőre a „Föld Szívcsakrájához”, pozitív energiaközpontjához, ezen a vidéken minden évszakban gyönyörű a természet, amely rengeteg lehetőséget kínál pihenésre, sportolásra, a város zajától való elvonulásra, lelki feltöltődésre vagy éppen természetfotózásra.

Dobogókő, mint a Kárpát-medence kiemelkedő spirituális központja vonzza a zarándokokat. Itt található a magyarországi siketnémák Mária kegyhelye és Makovecz Imre utolsó épülete a Fénytemplom is, de a környéken még számtalan zarándokhely van.

Király-kútra körülbelül 1,5 óra alatt értünk le, ahol tavasszal és nyáron lehet piknikezni nyílt tűzön grillezni, ősszel és télen azonban nincs mit csinálni a táblára kirakott túratérkép tanulmányozásán kívül. Visszafelé nyilván nehezebb volt a túra, sokszor megálltunk a feleségemmel pihenni, de kellemes fáradtsággal érkeztünk vissza a csúcsra, ahol az egykor szebb időket megélt Nimród szálló mellett elhaladva szörnyülködtünk egy kicsit, hogy miért kellett hagyni ezt a hotelt így elenyészni, hiszen szó szerint romokban hever, elcsúnyítva ezt a szép kirándulóhelyet.

A parkolóban egy büfé nyitva tartott, ahol lehetett meleg teát, forralt bort, sült kolbászt, rétest, s üdítőket venni. Mindent horror árakon kínáltak, de legalább volt lehetőség a hosszas túra után inni és bekapni valamit… Azok az okos túrázók, akik a hátizsákjukban visznek termoszt és szendvicseket, s így megkímélik magukat az extra drága kiadásoktól.

Azt tanácsolom, hogy a kirándulók lehetőség szerint ne hét végén keressék fel Dobogókőt, mert akkor nagy a tömeg, egymást érik az emberek a túrautakon is az erdőben, sokkal biztonságosabb, s kényelmesebb hétköznap felkeresni ezt a helyet.