Csodás mésztufa tornyok a kaliforniai Mono-tóban!

A Mono-tó mocsaras, sós tó  Kaliforniában. Észak-Amerika legöregebb tavai között tartják számon.

A Mono-tónak, nincs kifolyása az óceán felé, így feldúsult benne a só, és lúgos lett a vize. Ez a sivatagi tó egy szokatlan ökoszisztéma része lett, a só-rák kedvelt élőhelye, és ennek következtében milliónyi költöző madár látogatja a medencét, akik itt fészkelnek.

A Mono-tó 760 000 éve alakult ki egy nagyobb tó maradványaiból, amely egykor befedte Nevada és Utah államok mai területét. A legutóbbi jégkorszak idején a tó 270 méter mély lehetett. Jelenleg a Mono-tó egy geológiailag aktív terület a Mono-Inyo kráterek vulkanikus láncolatában.

A tó közel 280 millió tonna oldott sót tartalmaz. A sókoncentrációja függ a tó vízszintjétől, amely változó.

A magas sótartalom és a lúgosság miatt (pH=10) őshonos halak nem élnek a tóban. Só-rákok egy faja endemikus élőlények a tóban. Egy melegebb nyári hónapban 4-6 billió rákocska lakik itt. Ezek a rákok emberi fogyasztásra alkalmatlanok, de a tavat látogató madarak egyik fő tápláléka. A sórákok mikroszkopikus algákat esznek. Az élelemlánc ezeken az algákon alapul. Márciusra zöldell a tó a sok algától. 

A lúgos légy a tó partjai mellett él, és betokozódik egy kis légbuborékba, ahol tojást rak le. Ezek a legyek fontos táplálékaik a költöző madaraknak, akik idelátogatnak. Közel 2 000 000 vízimadár 35 faja látogatja a Mono-tó vizeit.

Partjához közeledve már messziről szürkésfehér oszloperdő tűnik fel; lehetnének görög templom romjai vagy termeszvárak, de nem azok, hanem mésztufa tornyok; a tó fenekéről feltörő édes vizű források teremtményei. A tufák a parttól távolabb a szárazföldön is előfordulnak.

Ha ellátogatsz a Mono-tóhoz, s sétálgatsz a partján, akkor a Holdon érezheted magad, annyira furcsa hely. Nekem legalábbis ez volt az érzésem a látogatásomkor.