Ketchikanban, a világ lazac fővárosában jártam

A Tongass Nemzeti Erdő (ez a legnagyobb az USA-ban)  közepén fekvő Ketchikan különleges hely, hiszen ez az alaszkai település kulturális értékeket rejt és élményeket nyújt, s egyben természeti kincseket is ad, remek célpont a pihenésre, kikapcsolódásra.

Hirdetés

Már 1920 óta két házsor között a levegőben lógó üdvözlő felirat fogadja a látogatókat a városban.

Először szinte minden turista a part menti főutcán sétál végig, hogy végignézze egészen a belvárosig húzódó üzletek kínálatát. A fő attrakció persze a Creek Street, Ketchikan történelmi utcája, amely fapadlózatú, s amelynek házai facölöpökön állnak a tengervízben. Én is végigsétáltam itt.

Íváskor a vad lazacok minden fajtája megfigyelhető itt, amint igyekeznek árral felfelé haladva eljutni arra a helyre, ahol lerakják majd az ikráikat. Érdekes megállóhely ebben a negyedben a Dolly’s House múzeum, ez a 24-es számú épület egykoron bordélyházként üzemelt, én is megnéztem, hogy a madam, hogyan, s milyen körülményekkel fogadta egykoron a vendégeit.

Ketchikanban ingyenes buszjárat viszi a turistákat a kikötőből a belvárosba, de nekem ezt nem kellett igénybe vennem, mert kaptam egy saját idegenvezetőt. Ez a személy nem volt más, mint a város egyik leghíresebb művésze, Terry Pyles (képünkön fent), akinek a szobrai sok közteret díszítenek, s akinek a festményei szinte minden galériában kaphatók. Ő mutatta be nekem az autentikus Alaszkát, a nemzeti értékeket.

A halászat régóta a megélhetés forrása ebben a rusztikus alaszkai kisvárosban. 1886-ban itt létesült az első konzervgyár, s mivel egyre több ember vert itt tanyát a halászat és a feldolgozóipar miatt, így hamar növekedésnek indult a település. Az erdőben sok volt a fa, így a fűrészáruk kereskedelmi központjává is vált Ketchikan. S azután következett az aranyláz, a kisváros nyakig belekeveredett az aranykereskedelembe, hiszen ez volt az a kikötő, ahová érkeztek a szerencsevadászok, s ahonnan továbbindultak Klondike térségébe.

Ketchikan és környéke pazar természeti látványosságokkal rendelkezik. A Misty Fjords csak egy ugrás innen, hidroplánnal közelíthető meg, sok légi túrát szerveznek ide a helyi turistairodák. A világ érintetlen területeire viszik el a pilóták a vendégeket, s a kirándulás része az is, hogy landolnak egy mindentől elzárt, máshogy megközelíthetetlen csodás gleccser tavon.

Természetesen a horgászás a legnépszerűbb sport Ketchikánban, de ezen kívül is sok mindent lehet itt csinálni.  Például a Tongass Történelmi Muzeumot (www.ketchikanmuseums.org), érdemes megnézni, majd ezt követően irány az Alaska Rainforest Sanctuary.

Speciális idegenvezető segítségével mentem végig a feleségemmel az esőerdő sok helyen fából, máshol döngölt földből kialakított ösvényén, mert ők tudják, hogy merre érdemes medvéket keresni. Úgy 2 órát töltöttem az esőerdőben, de sajnos nem volt szerencsém, nem láttam macikat, viszont találkozhattam egy totemfaragó mesterrel, Wayne Hawsonnal, aki bemutatta nekem, hogy éppen min dolgozik, s elmagyarázta a totemoszlop-faragás rejtelmeit. (www.alaskarainforest.com).

Ez a kirándulás keretében több totemet is láttam, de ha valaki mélyebben érdeklődik az indián művészet iránt, annak érdemes ellátogatni a Totem Bight Alaska állami parkba. (dnr.alaska.gov/parks/units/totembgh.htm), ahol sokkal több totemet láthat.

A park madár korházában remek fotózási lehetőségem nyílt az amerikai címer állat, a kopasz sas közeli megörökítésére. Olyan madarak gyógyítását és rehabilitációját végzik itt, amelyek megsérültek a vadonban, s segítség nélkül elpusztulnának az erdőben.

A park hatalmas ajándékboltjában sok alaszkai emléket lehetett vásárolni, s megkóstolhattam a helyiek kedvencét, a kaliforniai sajtkrémmel kikevert lazackrémet is egy forró kávé társaságában. Isteni volt.

Visszatérve a belvárosba a The Great Alaskan Lumberjack Show keltette fel az érdeklődésemet, egy háztömbnyire a hajókikötőtől. Ez nem más, mint egy ”favágó show”, jó testű férfiak baltákkal, láncfűrészekkel mutatják be, hogy milyen fáradtságos munkával termelték ki az elődeik a fákat az erdőben. Jó program volt.

Ketchikan remek éttermeket sorakoztat fel, s itt, a világ lazac fővárosában szinte kötelező megkóstolni a füstölt, illetve a grillezett lazacot, meg más tengeri finomságokat is. Én sem hagytam ki a lazacot, majd király rákokat ettem, ami, annak ellenére, hogy Alaszkában halásszák ebből a hatalmas, néha egy méter hosszú csápokkal rendelkező rákból a legtöbbet a világon, nagyon drága étel. Egy ebéd 2 főre 150 dollárba kerül, vagyis több mint 45 ezer forintba krumplival és kólával. 4 vagy 5 csápot kínálnak ezért a pénzért megfőzve, amelyek tele vannak isteni finom rákhússal. Olvasztott vajjal ajánlják fogyasztani, így a legjobb. Tényleg csodás, gourmet ebéd, s ha mindezt még követi egy alaszkai sör, s egy helyben pörkölt alaszkai kávé, akkor igazán elégedetten távozhat a városból az ember, mint ahogy én is tettem.

Ketchikánnak nemzetközi reptere van a Gravina-szigeten, amely 5 perces kompútra létesült a belvárostól. Az Alaska Airlines és a Delta légitársaság gépei repülnek ide. A legközelebbi amerikai nagyváros Seattle, kb. 1200 kilométerre található, azaz 3 órányi repülésre.

Megéri pár napot eltölteni Ketchikanban, de ha valaki tengerjáró hajóval érkezik ide, s csak fél napja, vagy pár órája van, akkor is kellemes emlékekkel távozhat. Taxi, vagy autóbérlés lehetséges, ha a turista szeretné körbejárni a környéket.

www.visit-ketchikan.com

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még közel 200 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat.

Ha szeretnél hotelt foglalni bárhová a világban, akkor klikkelj rá most a booking.com egyik banner hirdetésére a blogomon, s már on-line foglalhatsz is azonnal!

www.alomutazo.hu