A napsütötte Nelson az Arany-öbölben – a kirándulók Mekkája
március 23, 2018
Agra, Tadzs Mahal, a szerelem emlékműve
március 23, 2018

Martinique-szigetén aranytól roskadoznak a nők!

Martinique a Francia Antillák egyik szi­gete a Karib-világban, (Fővárosa: Fort­-de-France), de Franciaországhoz tartozik, az egyik tengerentúli megyéje, amely azonos jogokkal rendelkezik, mint az európai anyaország megyéi.

Hirdetés

Martinique-sziget nevét egy borzalmas természeti csapás tette ismertté századunk elején. A sziget északi részén váratlanul kitört a Mount Pelée-tűzhá­nyó, és elpusztította a hegy lábához települt Saint-Pierre-t, Martinique akkori fővárosát. A sziget domborzatát középen és délen is vulkanikus hegyvidék uralja, azonban ezek a hegyek már régen kihűltek. A sziget déli felén alacsonyabb, jobban lepusztult vulkani­kus hegymaradványok terpeszkednek, ezek csak 350-500 m magasságig nyúlnak.

Trópusi hely, de szeles, így nem annyira meleg. Garantált a 26 fok. A bevásárló turisták nem csalódnak, a francia ízlésvilágnak megfelelő divatholmik nagy választéka megtalálható. Nagyon barátságos nép, jókedv, vidámság ural­kodik, könnyű itt kikapcsolódni.

Fort-de-France kikötőjében egymást érik az óriás hajók és a kisebb luxusjach­tok. Nem győztem csodálni ezeket, amikor ott jártam. Kilencven százalékban franci­ák ruccannak át ide Európából, megnézni or­száguk külső megyéjét, a trópusi szigetet, a többi kíváncsiskodó nagyrészt amerikai. Kuriózum, hogy Martinique éppen olyan része Franciaországnak, mint mondjuk a Cote d’Azur, ugyanaz megy a tévében, éppen annyi munkanélküli-segélyt adnak, azonos az orvosi ellátás, hasonlóan sütik a bagettet, csak éppen nem fehér embe­rek alkotják a lakosságot, hanem kreolok. S nincs hideg, meg hó, csak napsütés, nincs szmog, csak tiszta levegő, a virágok pedig egész éven át pompáznak. Főleg a begónia, ez Martinique legjellegzetesebb növénye.

Szinte fejbe kólintva járkálok a főváros utcáin, annyira francia minden. Kábultsá­gomat csak fokozza az a jó néhány sokkoló történet, amit közben folyamatosan a fülembe darál idegenvezetőm, egy Bra­zíliából Martinique-ra települt hölgy. Megállás nélkül mesél, hogy igazán pon­tos, részletes képet rajzoljon a helyi szo­kásokról, emberekről, történelemről, s ne csak felületes benyomásokkal távozzak a szigetről.

Megtudom: nagy szerencsém van, hogy nem kétezer évvel ezelőtt kereked­tem fel Martinique-ra, mert akkor még emberevők éltek itt. Szerették a férfiakat, különösen a húsosabbakat, mint amilyen én is vagyok, éppen ezért nem is fogyasztottak el azonnal senkit, in­kább egy évig etették, hizlalták őket, hadd kerekedjenek ki szépen. A legszebb ura­kat a tizenkét hónap alatt hölgyekkel is összehozták, hadd szülessenek utódaik, hátha ők is fogyasztásra alkalmasak lesznek. Csakis az erősebb nem képviselői ke­rülhettek fel az étlapra, a nőket nem ették meg. Megfeküdte volna a gyomrukat?

Szóval ma már nem kell félni Martini­que-on, ezt tanúsíthatom. Sőt a férfiak kü­lön becsben vannak, a januári hétvégéken rendezett karneválon még mágikus erővel is felruházzák őket, ami nagy dolog. Hogy miért? Mert Martinique szigetén erősen hisznek a szellemekben, akiket elsősorban mágikus erővel bíró férfiak formájában képzelnek el. Akad például a szigeten né­hány olyan szellem, aki teherbe ejti a nő­ket, méghozzá úgy, hogy nem is érinti őket. Sorra születnek babák olyan höl­gyektől, akik – állításuk szerint – nem ke­rültek még közelebbi kapcsolatba férfival.

Mit lehet tenni a váratlan és nem kívána­tos gyermekáldás ellen? A helyi lakosság természetesen már kita­lálta a módját. Aki el akarja űzni éjszaka a há­lószobájából a váratlan látogatót, az fekete bu­gyit húz magára, úgy al­szik. Egyes elbeszélések szerint esetenként még így is megtörtént a cso­da, a fogamzás, úgy,­ hogy aki ezerszázalékos biztonságot akar, az leg­jobb, ha két fekete bu­gyiban szundikál.

Martinique szigetén ősidők óta masnik­kal jelzik a nők, hogy mi a státusuk. Aki egy masnit hord a hajában, az hajadon, aki ket­tőt, az menyasszony, a három masni azt je­lenti, férjnél van az illető, míg a négy a könnyűvérű lányok jelképe. Csak mész az utcán, figyelsz, s ha az a célod, hogy meg ismerkedj valakivel, hamar felismerheted kivel szabad kikezdeni, s kivel nem.

Feltűnő, milyen elegánsak a nők. Hihetetlenül jól öltözött mindenki, a legújabb topmodellekben pompáznak a lányok és asszonyok. Ami pedig az ara­nyakat illeti, bámulatos a felhozatal! Min­denki csak úgy roskadozik az ékszertől. S egyik sem utánzat, mint kísérőmtől meg­tudom. Csakis eredetit hordanak a marti­nique-i nők.

Vajon honnan van ennyi pénzük? S nem félnek a rablóktól, akik könnyen le­téphetik a nyakékeket, karkötőket? Az ide­genvezető mosolyogva tájékoztat: a nők minden pénzüket ruhára és ékszerre kől­tik, s azért nem félnek, mert Martinique szigetén gyakorlatilag nincs bűnözés. Itt dollármilliókat érő kincsek is csünghetnek bárkin, senki sem nyúl hozzájuk. Mint ahogy az örökké nyitva hagyott kocsikból sem viszik el az értékeket, s az állandóan tárva-nyitva lévő házakat, lakásokat sem rabolják ki.

Megdöbbentő. Akkor itt nincs is szük­ség rendőrségre, biztonságra, börtönre. Gondolataimat hangosan is megfogalma­zom, mire kísérőm leint. A börtönök tele vannak. Főleg gyilkosságok miatt. A félté­kenység olyan hőfokú a szigeten, hogy a nő vagy a férfi megcsalása, ha kiderül, sok esetben gyilkossággal végződik. Pedig Martinique szigetén nem is nagyon házasodnak az emberek, inkább csak együtt él­nek, de aki már rászánta magát erre, az olyan erős köteléket vállalt, ami legfeljebb tragikus körülmények között bontható fel.

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még legalább 200 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat.

Ha szeretnél hotelt foglalni bárhová a világban, akkor klikkelj rá most a booking.com egyik banner hirdetésére a blogomon, s már on-line foglalhatsz is azonnal!

www.alomutazo.hu

Booking.com

Ki vagyok én?

L. Kelemen Gábor világjáró újságíró vagyok. Hobbim az utazás, eddig 109 országban jártam, ezek közül sokban többször is. Gyakorlatilag mindenhol megfordultam már a Földön, ahol nincs háború, éhínség, betegségek, extra veszély, mert ezeket a helyeket kerülöm.

Like-olj, kövess és oszd meg!



Feliratkozás hírlevélre!

Booking.com
Booking.com

Vélemény, hozzászólás?

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás