Az extrém sportok és az adrenalin szint: Taupóban jártam

Ha azt hiszed, hogy Új-Zéland túl messze van, s ezen belül az aucklandi nemzetközi repülőtértől kb. 320 kilométerre lévő Taupo már a világ vége, ahol magyarok alig fordulnak meg, akkor nagyon tévedsz. Nem szabad azt gondolni, hogy honfitársaink csak a közeli országokban túráznak, s kár is írni, hírt adni ilyen távoli, egzotikus helyszínekről. Nem polgárpukkasztás a célom, hanem az informálás, hiszen én is találkoztam magyar csoportokkal a távoli szigetországban. A légitársaságok és a nagyobb utazási irodák pontosan tudják, hogy milyen meglepően sok jegyet, utat adnak el Új-Zélandra, s mennyire népszerű ez a táj.

Új-Zéland, s ezen belül Taupo városa szinte az utolsó hely a Földön, ahol nincs légszennyeződés, csaknem ismeretlen fogalom a bűnözés, ahol a táj érintetlen, a nap szinte mindig süt… Az extrém sportoknak ez a világ fővárosa, ezért keresik fel olyan sokan.

Jártam már néhány jó helyen a világon, de olyan szép tájat, mint amilyen a taupoi Warakei- parkban fogadott, még nem láttam. A Huka-vízesés és az Aratiatia-duzzasztógát között végigsétálni, figyelni a tájat, valamint a dübörgő, iszonyatos erővel lezúduló folyóvizet – meghatározó élmény. Magához a vízeséshez legfeljebb a Niagara hasonlítható. Noha itt csak fele olyan magasságból, húsz méterről ömlik alá a több tízezer hektoliter víz, de valahogy mégis méltóságteljes az egész. Talán a környezet teszi színpompássá, a vízesést körülvevő erdő.

Nehéz megmagyarázni, de bennem félelmet kelt az erő, a hang, a vízpára szinte fojtogató hatása. Mások meg vakmerően merészkednek egészen a vízesés széléhez, a gyengébb idegzetű látogatók oda sem mernek nézni, hiszen nem kell más, csak egy rossz mozdulat, s már lehet is intézni a temetést.

Ha valaki ugyanis beleesik a vízesésbe, onnan nincs menekvés. Az örvények másodpercek alatt magukkal ragadják az elemekkel dacolni próbáló turistát. Lehet persze próbálkozni, kóstolgatni a víz erejét kisebb, szerényebb vízeséseknél a folyó felsőbb szakaszán. Ott rafting túrákat is szerveznek, amelyek szigorú szabályok mellett folynak. Előírás a mentőmellény, a túravezető, s a Huka-vízeséstől messze kell kiszállni a csónakból, hogy még véletlen baleset se fordulhasson elő. A víz annyira ráz, dobál, ide-oda csap, hogy a legedzettebbek is elfáradnak. Ha valaki, osztrák vagy szlovák rafting hétvégéken már gyakorolt előtte, az jó edzés, de semmiképpen sem lehet összehasonlítani az európai és az új-zélandi próbatétel nehézségi fokát.

Az adrenalin szint Taupóban emelkedik, s a bungee jumpinggal még fokozni is lehet. Itt van a világ legmagasabb ugrópontja, a Waikato-folyó melletti meredek sziklafal tetejéről, egészen pontosan 47 méter magasról vetheted le magad a mélybe. Iszonyatos érzés lenézni fentről: a csónak, ami várja az érkezőt, hogy kiszabadítsa lábát a gumikötélből, olyan picinek tűnik, mintha játék lenne. Számoljuk csak ki: egy egyszerű panelházban úgy a tizenötödik emelet lenne, ahol ki kellene állnod az erkélyre, hogy ledobd magad. Még belegondolni is rossz, akadnak azonban olyanok, akik ezért még fizetnek is. Nem is keveset!

Vajon a vállalkozó kedvűek tudják, hogy mit csinálnak? Látják egyáltalán azt a szép tájat, ahol ugranak? Vagy csak elsötétül előttük a világ, s arra koncentrálnak, hogy sikerüljön a mutatvány? A halálugrás után nincs kimerítő válasz. Legfeljebb annyi csúszik ki a legbátrabbak száján is, hogy – GREAT. Azaz nagyszerű volt. S utána eltámolyognak. Hogy hova? Tandem ernyőzni. Mert Taupóban ez a harmadik nagy sláger. Vagy vállalják, hogy legörgessék őket egy gömb alakú vastákolmányba zárva a domboldalon, ami olyan meredek, hogy síelni sem mernék rajta. Ez az igazi élvezet, már akinek… Hányni kínos. Visszafogni lehetetlen. Szinte űrhajóskiképzésnek számít ez a hóbort.

Az sem gyerekjáték persze, ha valaki beül a jet-boat elnevezésű motorcsónakba, amely szinte szuperszonikus sebességgel száguld a vízen úgy, hogy közben centiméterekkel tér ki különböző akadályoktól, majd piruettezik, többször megfordul maga körül, s robog tovább. Szédülés nélkül kibírni nem kis mutatvány… Én majdnem elájultam a menetünk végére.

Ennél a szórakozásnál egy kicsit jobb a kajakozás, s persze kevésbé félelmetes.

Hirdetés

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még közel 200 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat.

Ha szeretnél hotelt foglalni bárhová a világban, akkor klikkelj rá most a booking.com egyik banner hirdetésére a blogomon, s már on-line foglalhatsz is azonnal!

www.alomutazo.hu