Csodás pirogot ettem az 1875 óta üzemelő krakkói Pijarska17 étteremben!
február 1, 2018
A Pamalican-szigeten újszülött teknősöket segítettem az óceánba!
február 3, 2018
Csodás pirogot ettem az 1875 óta üzemelő krakkói Pijarska17 étteremben!
február 1, 2018
A Pamalican-szigeten újszülött teknősöket segítettem az óceánba!
február 3, 2018

Az Embera indiánoknál jártam Panamában, akik még fúvócsővel vadásznak!

Az Embera félnomád indián törzs Panamában, a Panama csatorna építése kapcsán létrehozott Gatun mesterséges tó egy kis szigetecskéjén élnek. Nemrégiben, az esős évszak vége felé, az egyik 30 főt számláló kolóniát látogattam, amely 7 családot foglal magába. Szerencsém volt, mert nem zuhogott az eső, csak csepegett, s a 32 fokos melegben a páratartalom sem érte el a 100 százalékot, vagyis viszonylag kellemes időjárási viszonyok között érkeztem vendégségbe.

Motoros hajóval szeltem a vizet, s közben figyeltem az esőerdő élővilágát, a buja növényzetet. Amikor közelítettem az Embera indiánok lakhelye felé, már hallottam, hogy dobbal és furulyaszóval várnak. A kommuna férfitagjai alkották a fogadóbizottságot, az indián főnök első szülött fia és a többi nagykorú férfi zenélt, mögöttük a lányok és asszonyok a legszebb ünneplőjükben sorfalat álltak és énekeltek, míg a meztelen kisgyerekek ide-oda szaladgáltak izgatottan.

Az Emberákat sokan Choco néven ismerik, Embera és Wounaan nyelven beszélnek. Meglepő viszont, hogy akadnak, akik tudnak pár szót angolul is, így lehet velük valamennyire kommunikálni. Maga a szó, Embera annyit jelent, hogy „emberek”.

Furcsa volt ez a találkozás. Nehéz felfognom, hogy a 21. században még mindig akadnak olyan indián törzsek, amelyek elzárva a külvilágtól úgy élnek, mint őseik – száz évvel ezelőtt.

A falu törzsfőnöke fogadott, s elsőszülött fia mutatta be a családtagokat, s a falut. A nők táncoltak nekem, igen primitív a táncuk, de nagyon lelkesek voltak. A „sólyom tánc” szinte ugyanolyannak tűnt, mint a „hal tánc”, de megtapsoltam mindkettőt, had örüljenek.

Megdöbbentő módon, a nők  kövérek, a férfiak viszont izmosak, kisportoltak voltak. Nem mertem megkérdezni, hogy mi az oka ennek, csak elkönyveltem magamban. Érdekesség, hogy több férfin tetoválást láttam, geometrikus alakzatokat festettek a testükre, a Genopa Americana fa bogyójának a nedvét használják festékként.

Az indián gyerekek számára nagy eseménynek számított az érkezésem. Pózoltak a kamerám előtt, engedték, hogy fényképezzem őket. A nagyobb lányok már néha szégyenlősebbek voltak, de azért le tudtam fotózni a csodás melldíszeiket. Akadt olyan is, amely pénzérmékből készült, családi örökségből, a szülök hagyományozták a lányukra a fém pénzérméket, amelyből melltartó és melldísz lett.

Az Emberák a falujukban döngölt, pirosas színű agyagos földön járnak, a házaikat (5-20 ház áll egy faluban, mindegyik úgy tíz méterre egymástól) cölöpökre állítva maguk építik az esőerdő fáiból, a tetőt különböző növények, de elsősorban a pálmák erős leveleiből fonják. A viskóknak nincs faluk, a tartógerendákról fonott kosarak, fából kivájt edények, moszkító-hálók lógnak be a légtérbe, a padlót már elfeketedett pálmalevelek fedik, a konyha nem más, mint egy kb. fél méter átmérőjű, kővel kirakott terület, amelyen nyílt tűzön sütnek, főznek. A házba egy kis falépcsőn lehet feljutni, ezeket a lépcsőket éjszakára felhúzzák, hogy az arra járó állatok dolgát megnehezítsék, s ne tudjanak könnyedén felmászni hozzájuk, miközben alszanak. A faluban nincs tévé, nincs komputer, nincs mobiltelefon, nincs semmi, ami a civilizációra utalna. A kertben tyúkok kapirgálnak, az esőben egyre nagyobb a sár.

Az Emberák azt eszik, amit lelőnek az esőerdőben (ma is csapdával, fúvócsövekkel és íjakkal vadásznak), esetleg megtermelnek a pici földjeiken. Ha valaki elejt egy nagyobb vadat, mondjuk egy tapírt, akkor azt természetesen közösen fogyasztják el.

Az Embera indiánok híresek arról, hogy jól horgásznak, halásznak. De senki se gondolja, hogy úgy csinálják, mint mi európaiak. Ők dárdával vágnak neki a tónak keskeny kis kenuikon, amit a közeli hatalmas fákból vájtak ki, s dárdával ejtik el a vízben úszó halakat.

Hihetetlen nehéz mutatvány, ők azonban halál pontosan céloznak, s a vízben úszó tilápiák hamar zsákmányuk lesznek – az egész falu örömére.

A falu kommunában él. Mindent, amijük van, összeadnak. Együtt dolgoznak, együtt esznek, együtt szórakoznak.  Megértik egymást, békében telnek a napjaik…

Az Embera kolónia tagjai növényekből, teknősök páncéljából, majom fogakból, magvakból, gyöngyökből, háncsokból készítenek kézműves termékeket, amelyeket megpróbálnak eladni a civilizált világból hozzájuk érkezőknek. Nem nagy bevétel ez, de azért valahogy megélnek.

A kézműves munkáik gyönyörűek, s méreg drágán adják. Egy karperecet veszek tőlük, így elégedett a falu törzsfőnöke az aznapi bevétellel.

Hogy miként lehet ilyen elszigeteltségben élni? Nehéz válaszolni rá. Itt mégis megtörténik a csoda. Gyerekek születnek, felnőnek, s viszik tovább a hagyományokat. A házasulandóknak a törzs távolabbi területeiről hoznak asszonyt vagy férjet, hiszen vérfertőzés nem lehet, nem is létezik. Amúgy többnejűség van, s az elképzelhetetlen, hogy egy Embera indián panamai vagy kolumbiai emberrel kössön házasságot. Az Emberák saját íratlan törvényeik szerint élnek, nem tartják be a panamai előírásokat.

Az Embera indiánok lakhelye az esőerdőben igazán szép, csodás a kilátás a falu főteréről a Gatun-tóra. Fájó szívvel búcsúzok tőlük, de azért jó visszatérni a civilizációba, Colon kikötővárosba…

Hirdetés

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még közel 200 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat.

Ha szeretnél hotelt foglalni bárhová a világban, akkor klikkelj rá most a booking.com egyik banner hirdetésére a blogomon, s már on-line foglalhatsz is azonnal!

www.alomutazo.hu

Booking.com

Ki vagyok én?

L. Kelemen Gábor világjáró újságíró vagyok. Hobbim az utazás, eddig 109 országban jártam, ezek közül sokban többször is. Gyakorlatilag mindenhol megfordultam már a Földön, ahol nincs háború, éhínség, betegségek, extra veszély, mert ezeket a helyeket kerülöm.

Like-olj, kövess és oszd meg!



Feliratkozás hírlevélre!

Booking.com
Booking.com

Vélemény, hozzászólás?

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás