Kasyapa király palotájában jártam Sígiriyában a félelmetes sziklaormon

Sri Lankára elsősorban azért kell egyszer elutaznod, hogy csodákat láss. A világ eredeti hét csodájaként a Zeusz-szobrot, a gizai piramisokat, a babiloni függőkerteket, a rodoszi kolosszust, Arthemisz templomát, az alexandriai világítótornyot és Mauszolosz sírboltját ünnepelték. A nyolcadik csoda pedig Sigiriya, amely Sri Lankán található Kandytől úgy 80 kilométerre. Én elmentem, s megnéztem.

Az ötödik században Kasyapa király itt uralkodott egy 200 méter magas sziklatömbre épített palotában. Vízi kertekkel, fürdőkkel berendezett főhadiszállását tízezer rabszolga építette – hét éven át.

A korai szingaléz királyságok emlékét már csak Sigiriya őrzi az ásatások során feltárt épületmaradványaival, a 22 falfestményével, s az ősi grafitiket tartalmazó tükörfalával. A tudósok máig sem tudtak rájönni, miképp működött a vízesések, szökőkutak, medencék vízellátása Sigiriyában…

Kandyből igyekszem északnak Sri Lankán. Úttalan utakon járok. Sofőröm, Sziri tengerparti férfi, így néha eltéved, még szerencse, hogy Bandu, a túravezetőm időben észbe kap, s nem bolyongunk sokat  fölöslegesen a rázós terepen.

Útközben a szegényes viskók elkeserítő látványa mellett a Sri Lanka-i valóságról kapok tájékoztatót. A modern kori rabszolgavásárokról, miszerint éhbérért viszik ki a Sri Lanka-i asszonyokat Szaud Arábiába cselédnek ezrével, akik aztán két évig a családjukat sem láthatják. Vagy a teaültetvényeken dolgozók keserves életéről hallok, s arról a tényről, hogy miközben ebből az országból exportálják a világnak a legkitűnőbb B.O.P. és B.O.P.F. minősítésű teákat, addig a helyiek csak a koszból összesepert teát főzhetik ki maguknak, s azt isszák. Keserű sors ez, mint ahogy a gumifaültetvényeken robotolók hétköznapjai is…

Hirdetés

A szegénységet jól mutatja az is: idegenvezetőm már előre jelzi, sikerült szereznie egy helyi egyetemistát, aki még nála is mindent jobban tud Sigiriyáról. Bízzak benne, mondja, de legfőképp adjak neki borravalót majd a szolgálataiért.

A fiú igen készséges, kisportolt, ami fontos, hiszen kisvártatva kiderül: 1200 lépcsőt kell megmászni, hogy felderíthessem a sziklaormon épült palota romjait, s megcsodálhassam fentről a pazar kilátást, a minket körülvevő dzsungel áthatolhatatlan labirintusát, a leopárdok, s vad elefántok szülőhelyét, a krokodiloktól hemzsegő folyókat.

A parkban még rendben vagyok. A harminc fokos meleg és a kilencven százalékos páratartalom egyelőre tűrhető, amikor a párhuzamos építésű vízi kerteket nézem. Hihetetlen, de az ezerötszáz évvel ezelőtt, ősi módszerrel készített vízrendszer még ma is működik, az esővíz táplálja a szökőkutakat, medencéket.

Később, amikor már a hatalmas szikla oldalába vájt vastraverzeken kell egyensúlyoznom, s felmásznom valahogy a csúcsra, akkor kezdek kidőlni.

Szégyen ide, szégyen oda, gyakran kell megpihennem. Ezek a pihenések sem az igaziak azonban, hiszen amint lenézek, megszédülök. Száz, kétszáz méteres mélység tátong alattam, lelátok a semmibe. Kicsit elgondolkozom közben: vajon miként is festhették fel a sziklafalakra hajdanán azokat a gyönyörű festményeket, amelyeket mindmáig megőrzött a kor? Belegondolni is rossz, hogy hánccsal összekötözött, százméteres bambuszlétrákon álldogáltak anno a „művészek”, s pingálták a falakat. Vajon milyen arányú lehetett az elhalálozás a munka közben?

Hirdetés

Kasyapa királyt alighanem egyáltalán nem izgatta ez a kérdés. Különösen kegyetlen ember volt. Még a saját apját is megölte, csak ő kerülhessen hatalomra, s ne a bátyja. A fivére ezért persze bosszút forralt. Kasyapa azért építette palotáját erre a nagy sziklaoromra, hogy itt ne tudja elkapni őt senki, sőt még a palota udvarán túl folyóárkot is létesített, meg elmocsarasította a területet, de pechére a bátyja így is legyőzte hadseregét, s mielőtt rajta is felülkerekedett volna, Kasyapa öngyilkos lett. A kastélyból kolostort csináltak, ma pedig Sri Lanka első számú turistalátványossága.

Ha felérsz, s kipiheged magad, akkor olyan kép fogad, amelyre nincs más példa. Tényleg lélegzetelállító körülnézni, fentről bámulni a dzsungelt, a medencerendszereket, olyan nagynak, erősnek érzi magát mindenki, mint egy igazi király. Én is így éreztem. S összegeztem magamban, hogy tényleg a világ nyolcadik csodájában lehet részem.

Ezt az élményt meg kell ünnepelni! Ezt a többórás túra okozta fáradtságot ki kell pihenni. Miután lekeveredek a szikláról, meghívom a kísérőimet a Hotel Sigiriyába egy ebédre. Először vonakodnak, de később elfogadják.

Nagyon éhes vagyok, az ennivaló hamar meg is érkezik. Ezzel nincs baj. Viszont Bandu és Sziri – helyi szokás szerint – kézzel esik neki az ételnek. Gyurmázgatják a tányérjukban a rizst, mártogatják bele különböző szószokba, pacsmagolnak… Az étvágyam elmegy a látványtól, csak úgy beletúrok az egyébként finom falatokba…

Máshogy képzeltem az ünneplést, de ma már visszagondolva ez is érdekes kulturális tapasztalat volt. Mint ahogy Sigiriya, vagy útban a tengerpart felé a nem messze lévő Dambulla is, ahol ötven méter mély és hat méter magas barlangokban az első századból származó falfestmények, s álló, fekvő, meg ülő alakú Buddha-szobrok sorakoznak.

Hirdetés

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még közel 200 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat.

Ha szeretnél hotelt foglalni bárhová a világban, akkor klikkelj rá most a booking.com egyik banner hirdetésére.

www.alomutazo.hu