Kuba mojitóval, Cuba Libre koktéllal, szivarokkal és öreg autókkal

Hemingway kedvenc városa Havanna – öreg autókkal. A Karib-tenger rendkívül vonzó a turistáknak. Az utazási irodák ma már elérhető áron szerveznek egy-két hetes túrákat ebbe a térségbe, ahol a magyarok számára Kuba a sláger. Havannába még az is ellátogat, aki a varaderói tengerparton, vagy a Jibacoa beachen nyaral. Ez érthető is, hiszen ki ne szeretné egyszer megpillantani a több mint 11 millió lakosú Kuba fővárosát, ahol annyian élnek, mint Budapesten?

Ha a világhíres író, Hemingway itt töltötte fél életét, s imádta, akkor rossz nem lehet. Süt a nap, fantasztikus szivarokat árulnak, az utcán veterán autó bemutató van, a bárokban koktélokat mérnek… Mi kell még?

Havanna leghíresebb vendéglője, a La Bodegita del Medico. Hemingway kedvenc kocsmája volt ez, ahol mindennap iszogatta imádott koktélját, a mojitót. Nekem is ez a kedvencem…

Az író állítólag jól bírta az italt, a legenda szerint egyik éjjel a haverjaival rumivó versenyt rendezett, s 36 adag nyolcvan százalékos rumot nyomott le a torkán, amivel első helyet szerzett. Orvosok szerint persze ez halálos adag, de a legendák csak ilyenek…

Hemingway 1952-ben írta meg „Az öreg halász és a tenger” című művét, aminek főhősét egy kubai, cojimari halászról, Gregario Fuentesről mintázta. Művét két évvel később Nobel- díjjal jutalmazták. Hemingway sokáig a havannai Ambos Mundos Hotel 511-es szobájában lakott, de aztán vásárolt magának egy házat Havanna külvárosában. Ez ma múzeum, a pálmakertben még a Pikar nevű hajója is látható. Én jártam itt.

Aki a rumot szereti, az rossz ember nem lehet – tartják a kubaiak. Aki Havannában jár, azt az idegenvezetők feltétlenül elviszik a Havanna Club rumgyárba, hadd büszkélkedhessenek a gyártás részleteivel. Engem is elvittek ide. Itt megtanulhatja minden turista, hogy a kétéves fehér rumból illik csinálni a mojitót, a háromévesből a daikiri koktélt, az ötévesből a Cuba Librét, míg a hétévest csak úgy magában szokták fogyasztani. A 12 éves exportra megy, a 15-20 éves rumokat pedig csak házasításhoz használják a gyárban. Nem tagadom, egy kicsit „becsápoltam” a Havanna Club rumkóstolón…

A rum mellett Havannában kötelező egy szivargyár meglátogatása is. Egy üzemben 10-12 féle szivart is készítenek. Mielőtt beérkeznének a dohánylevelek a gyárba, hosszú utat járnak be. Nyolcvan nappal az ültetés után kézzel szedik le a leveleket. A felső levelekből lesz a szivar borítása és a teste, az alsó levelekből a kötéseket készítik. A leveleket 50-60 napig csűrökben szellőztetik, a párás levegő miatt szarvasbőr finomságúakká válnak a levelek, jól kezelhetők az üzemben. A szivargyárban 170 műveletet kell elvégezniük a munkásoknak, hogy kész legyen egy szivar. Hatalmas szobákban dolgoznak, két-háromszáz ember is ül egymás mellett, a felügyelők közöttük járkálnak, a főnök pedig egy pulpitusról figyeli őket. Jó a hangulat, énekelnek a munkások, s jár a kezük. Teszik a mintába az összecsavart leveleket, préselik, formázzák. S közben a szájukban lóg a szivar, merthogy ők is szeretik. Imádtam nézni, ahogy készül a szivar, de nem gyújtottam rá, mert nem dohányzom.

A Monte Christo, a Cohiba, a Romeo and Julietta, a Partagas és a többi nagy márka méregdrágán kerül a boltokba, egy szál 20 dollár között mozog a nemzetközi piacon. Kubában hatósági ár van, bárhova megy az ember, ugyanannyiért kínálják a szivart.

Havannában gyakran rendeznek szivarfesztiválokat. Jóval több, mint 1300 kereskedő és 50 ország képviselteti magát ezeken. A fesztiválon aukciót is tartanak, az év szenzációja nemrégiben az volt, hogy 250 ezer euróért kelt el egy Cohiba humidor, vagyis az a doboz, amiben párásítva lehet tárolni a szivarokat fogyasztás előtt. A humidor mahagóniból készült, arany és ezüstdíszítésekkel volt ellátva, carrarai márvány berakásokkal ékesítették és 200 darab szivar tárolására volt alkalmas.

A városközponttal, a rummal és a szivarral történt megismerkedés után jöhet a szórakozás. Ami kötelező Havannában: a Tropicana Show! 1939-ben nyílt meg ez a mulató, s ma is világhírű. Nyolcszáz férőhelyes, ha pedig esik az eső, akkor ötszáz fős fedett helyisége is van, nehogy elmaradjon egy előadás. Fantasztikusan látványos táncos-zenés produkciót mutatnak be, legalább száz táncosnővel és különböző artistákkal. A kétórás program során tátva marad mindenki szája. Engem is lenyűgözött. Külön érdekesség, hogy az asztaloknál 4 főre egy üveg 7 decis rumot szolgálnak fel kólával. Ki tud ennyit inni? A mi dózisunkból a műsor végére jócskán maradt, de láttam más asztalokat, ahol elfogyott.

Varadero Havannától 2 órányira van. Tömegközlekedés nincs, az emberek stoppal járnak, ennél fogva a turistáknak taxit vagy szervezett buszos utat kell választaniuk. Varaderón csak napozni lehet, s fürödni a hihetetlenül kék tengerben. Túl sok szórakozási lehetőség nincs, ezért mindenképpen ajánlott bemenni Havannába.

Kubában kétféle peso van: konvertibilis és helyi. A turisták csak konvertibilist használhatnak, semmi mást nem fogadnak el, dollárt sem. Éppen ezért már érkezéskor a reptéren érdemes váltani, hazautazáskor a megmaradt pesot visszaváltják.

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még közel 200 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat.

Ha szeretnél hotelt foglalni bárhová a világban, akkor klikkelj rá most a booking.com egyik banner hirdetésére a blogomon, s már on-line foglalhatsz is azonnal!

www.alomutazo.hu