A legendás Londonderry és a Béke-hídja

Londonderry, vagy más néven Derry Észak-Írország második legnagyobb és legjelentősebb városa. A több mint 80 000 fős várost a Foyle folyó vágja ketté, egyúttal elválasztva egymástól az angol és ír kerületeket.

Londonderry az Ír-sziget egyik legrégebbi, folyamatosan lakott települése. Eredete 546-ra nyúlik vissza, amikor a mai katedrális helyén St. Columba kolostort alapított. Azonban tárgyi emlékek bizonyítják, hogy már korábban is éltek emberek ezen a vidéken. A IX-X. század folyamán a sziget legfontosabb városa volt, amelyet gyakran háborgattak a vikingek. I. Jakab király protestáns telepeseket hívott Londonból, ekkortól kezdve hívják a várost Londonderrynek. (A katolikus írek Derryként emlegetik a várost a mai napig).

A XVII. század elején láttak hozzá a városfalak felépítéséhez melynek költségeit London viselte. A falak a mai napig is állnak és körbe lehet sétálni az óvárost a falakon. A masszív falak még azt is kibírták, hogy II. Jakab király 1689-ben 105 napon át ostromolta a várost. Ezt követően béke övezte a várost, egészen 1972. január 30-a, a Véres Vasárnapig.

1972. január 30-án, a brit hadsereg katonái tüzet nyitottak ír szabadságjogi-tüntetőkre az észak-írországi Londonderry Bogside kerületében. Az esemény Véres Vasárnapként vonult be a történelembe. A hadsereg és a tüntetők közötti összecsapásban 13 fegyvertelen civil meghalt és további 15 ember megsebesült.

Mind az írek, mind a britek másként ítélik meg a történteket. A mai napig viták övezik, hogy valójában hányan is tüntettek azon a napon. A különböző források 5000 és 30 000 közé teszik a protestálók számát. A tüntetők a városházához akartak vonulni, de meg kellett változtatni az útvonalat, mert a hadsereg elbarikádozta az utat. Egy kisebb csoport kivált a tömegből, hogy a barikádokon át, az eredeti tervüknek megfelelően eljussanak a városházához. Miközben a katonákat szidalmazták, köveket dobáltak feléjük. Válaszként vízágyút, könnygázt és gumilövedéket vetett be a hadsereg. Az ehhez hasonló összecsapások mindennaposak voltak Észak-Írországban. Amikor a brit parancsnokságra eljutott a hír, hogy a körzetben egy IRA orvlövész tevékenykedik, kiadták a parancsot, hogy éles lőszert vessenek be. A tömeg menekülni kezdett, miközben az előrevonuló ejtőernyős zászlóalj katonái több mint száz töltényt lőttek ki a tüntetőkre.

Az esemény a brit sajtóban évekig tabutémának számított. 2010 júniusában, az események után 38 évvel, egy angol vizsgálóbizottság jelentésének elkészülte után David Cameron, akkori brit miniszterelnök bocsánatot kért.

A bocsánatkérés óta is sok minden történt a városban. 2011-ben például felavatták a Béke hídját, amely egy gyalogos függőhíd, amely egy kanyarral ékesítve szeli át éppen a városháza magasságában a Foyle folyót, összekötve az angol, illetve az ír kerületeket. Azokhoz a barakkokhoz lehet egyébként átjutni a városból, amelyek 170 éven át katonai célokat szolgáltak, de ma már a kulturális szempontból fontosak, például kiállításokat rendeznek itt. Én is átsétáltam a feleségemmel és a lányommal ezen a hídon.

Londonderryt 2013-ban Nagy Britannia kulturális városának kiáltották ki, s rendkívül sok programot szerveztek, hogy minél több turista utazzon ide, s fedezze fel magának. Engem is ez csábított Londonderrybe az elmúlt év végén, ahová természetesen Belfaston, az észak-ír fővároson keresztül vezetett az útam. Autóval másfél-két óra Blefastból Derry, csaknem végig autópályán lehet haladni, az a szakasz, amely a hegyeken visz át pedig azért méltó az említésre, mert itt található az ír sziget legmagasabban lévő kocsmája, ahol érdemes megállni egy sörre. A brit törvények szerint egy egységnyi alkoholt a sofőr is ihat, amibe belefér egy pohár Guiness sör.

Maga Londonderry nagyon kedves és élhető város. A falakon belül keveredik a múlt és a jelen, a több száz éves épületek és a modern bevásárló központok. A tradicionális ír kocsmák és a manapság népszerű kávézók, éttermek. Sok hotel van a városban, de 5 csillagos szállást nem építettek, csak 3 és 4 csillagosokat. Az átlagár éjszakánként 75-100 angol font.

A fő látványosságok a városban a Tower múzeum, a St. Columbus katedrális, A véres vasárnap emlékhely, a Rossville utca a politikai falfestményekkel, a városháza épületet, s maga a 17. századi városfal, aminek a tetején körbe lehet sétálni a belvárost. A folyó parton nagy parkok találhatók, kellemes sétát lehet tenni például a St. Colombus parkban, ahol nyaranta nagy fesztiválokat rendeznek, olyan előadókkal, mint például Phil Collins. A diákok még télen a hidegben is gitároznak, énekelnek a parkban, hogy pár font zsebpénzt gyűjtsenek maguknak.

8 fontért be lehet fizetni egyébként egy városi buszos túrára, az emeletes busznak hét megállója van, s idegenvezető mondja el a legfontosabb tudnivalókat. A látványosságok megtekintése után a túravezetők a városfalon belüli Richmond bevásárlóközpontot, vagy a falon kívül lévő Foyleside Shopping Centert ajánlják, ahol minden kapható, bármely korosztálynak.

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még legalább 100 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat. Ha szeretnél fél áron hozzájutni a népszerű utazási riportkönyveimhez, akkor menj a főmenüben a Könyv rovathoz, s on-line megrendelheted bármelyik riportkönyvemet 50% engedménnyel!

Ha szeretnél hotelt foglalni bárhová a világban, akkor klikkelj rá most a booking.com egyik banner hirdetésére a blogomon, s már on-line foglalhatsz is azonnal!

www.alomutazo.hu