Halálfélelmem volt a perui Andokban a 3450 méter magasan lévő marasi sólepárlóhoz autózva!

A perui Andokban járok. Halálfélelmem van. A marasi sólepárló Peru egyik nagy nevezetessége 3450 méteres magasságban, az Andokban, s ide tartok kocsival. Félelmetes módon lehet megközelíteni, egysávos döngölt földút, illetve néhol nagyon elhanyagolt betonút vezet a látványossághoz. Esetenként 500 méteres szakadék tátong alattam, ahol kocsival végighajtok.

Ha szembejön egy másik autó, vagy busz, akkor nagy a baj, s sajnos gyakran előfordul, hogy ez megtörténik, mert rendkívül sok turista keresi fel ezt a helyet. Én is beleestem a szerencsétlenek sorába, s vagy negyed órát eltöltöttem azzal, hogy egy szembe jövő busz valahogy visszatolasson addig, amíg egy kitérőhöz nem ér, hogy én elhajthassak mellette.

Az inkák több száz évvel ezelőtt az Andok hegyei között jól eldugva, de közel a Szent-völgyhöz alakították ki a sólepárló medencéiket. Marasban pontosan 3000 medencét építettek, szorosan egymás mellett. Észrevették, hogy az Andokból érkező egyik patak sok ásványi sót tartalmaz, s rájöttek, ha ezt bevezetik kis, 10 centis mély medencékbe, s megvárják, hogy a nap elpárologtassa a vizet, akkor a leülepedett sót kinyerhetik, s eladhatják.

Akkoriban még csak barter üzleteket kötöttek, így a sót elcserélték más élelmiszerekre vagy akár értéktárgyakra, de ma már pénzért értékesítik a sót.

Mind a 3000 kis medencéhez odavezették a patak vizét csatornákon, s a mai napig ugyanazzal a rendszerrel történik a só lepárlása, mint 600 évvel ezelőtt. Sok család él ebből a munkából, 50 kg sóért 35 perui solt kapnak, egy üzem vásárolja fel tőlük, amely azután feldolgozza, csomagolja, finomítja…

A marasi só lepárlónál hihetetlen sok kis üzlet működik, árulják az étkezési sókat és a fürdősókat, de sós csokoládét is kínálnak. Nagy a forgalom, nincs olyan turista, aki ne venne. Itt garantált a minőség, hiszen biztosan eredeti, amit árulnak, s nem kell félni attól, hogy az asztali só üvegőrleménnyel van keverve, mint sok helyen Európában. Természetesen én is veszek sót, meg csokit, ez utóbbit rögtön meg is kóstolom. nem valami jó, a sós csoki bizarr élményt nyújt számomra, de például a feleségemnek ízlik.

Sok fotót csinálok, mert a sólepárló medencék látványa lenyűgöz. Meg is kóstolom a patak vizét, ami táplálja a medencéket, sőt, só kristályokat is kiveszek egy medencéből, hogy azt is megízlelhessem. Annyira sós ez a só, hogy ilyet ritkán tapasztaltam még Európában, s sokáig a kezemről sem tudom lemorzsolni a sószemeket.

A sólepárló helyekkel nincs túl sok munka, hetente egyszer kell ránézni a medencékre, s havonta egyszer kell kinyerni belőlük a sót, ennyi idő alatt párolog el a víz. A sót lapáttal teszik bele fehér műanyag zsákokba, s úgy viszik el a lepárló végében lévő feldolgozó üzembe. A munkások Maras faluban laknak, s mindenkinek van valami foglalkozása, leginkább a hétvégéken foglalkoznak a sólepárlómedencékkel.

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még legalább 100 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat. Ha szeretnél fél áron hozzájutni a népszerű utazási riportkönyveimhez, akkor menj a főmenüben a Könyv rovathoz, s on-line megrendelheted bármelyik riportkönyvemet 50% engedménnyel!

www.alomutazo.hu