Egyszerre álltam a Föld közepén, a világ északi és déli féltekén Ecuadorban az egyenlítő vonala fölött

Quitó, Ecuador fővárosa 2850 méter magasan található. Itt töltöttem 3 napot. Ez a 4500 méteren lévő bolíviai La Paz után a  második legmagasabban fekvő főváros a világon. Quitóban sok az elegáns szálloda, a nagy láncok, így a Sheraton, a Hilton, a Marriott, a Holliday Inn, a Swissotels mind idetelepültek, hiszen nagy a turistaforgalom. Innen indulnak az emberek a dzsungel túrákra, az Andok meghódítására, hegymászásra, a vulkánok megtekintésére, a Papallacta termál forrásokban való fürdőzésre, a Cotopaxi Nemzeti Park bejárására, a legnagyobb város, Quayaquil megtekintésére, a tengerparti nyaralásokra és a Galápagosz-szigetekre. Én is átutazóban voltam.

Az utcakép jobb, mint Peruban, láthatóan magasabb az életszínvonal. Amikor a hotelszobám elfoglalása után a JW Marriott szállodához közeli plázába eltaxizom, akkor még inkább megfogalmazódik bennem a gondolat: jobbat kaptam, mint amire számítottam. Ez a bevásárló központ bárhol lehetne a világon, akár Miamiban is, annyira szuper, tele világmárkákat forgalmazó üzletekkel.

Meglepő, de tény, hogy mindenhol USA dollárral kell fizetni, Ecuadornak ugyanis nincs saját valutája, az amerikai pénzt tették hivatalossá. Természetesen volt saját fizető eszköze az országnak, de a 2000-es évek elején olyan infláció következett be, hogy egy dollár értéke 5000 sucreról pár hét alatt 25 ezerre csökkent, amit már nem lehetett bírni, tönkre ment mindenki, s be kellett vezetni a dollárt, mint fizető eszközt. A válságot okozó korrupt államfőt és a kormány sok tagját elzavarták, amire már volt példa a történelem során több alkalommal is.

A JW Marriott hotel fantasztikusan szép. Vacsora előtt úszok egyet a pálmafás nyitott medencében, még este 7 órakor is legalább 18 fok van októberben, majd a forró pezsgő medencében lazítok, s végül eszek egy banánt, mert a lelkemre kötötték, hogy a magaslati betegséget a banán űzi el a legjobban – persze a koka levélből főzött tea mellett…

Megkóstolom a híres Pacarit is, ami az ecuadoriak prémium organikus csokoládéja, de ezt már csak vacsora után. Ez a csoki vitathatatlanul a világ legfinomabb kakaóbabjából készül, s amely 2014-ben a csokoládé világbajnokság döntőjében az aranyérmet szerezte meg 950 egyéb termék előtt az egész világból. 

Ecuadorban 5000 éve foglalkoznak kakaóbab termesztéssel, s ez idő alatt volt alkalom a legfinomabb kakaó aromákat kifejleszteni, összesen több mint 100 félét. Ez a tény cáfolja a spanyolok azon állítását, miszerint ők fedezték volna fel Mexikóban a kakaóbab termesztést az 1500-as évek elején. Vagyis nem nekik, hanem az ecuadoriaknak köszönhetjük a finom csokoládét. Ecuadorban, az esőerdőben és a tengerparti szakaszokon vannak a legnagyobb kakaóbab ültetvények.

A szállodában ismertető anyagot kaptok Ecuadorról, s ebben olvasható, hogy a világ legöregebb embere ebben az országban lakik, 115 esztendős, s a neve Ignacio Aguilar. A 40 évvel fiatalabb felesége viseli gondját, aki már 75 esztendős. Loja megyében, Catamayo településen él, ahol egyáltalán nem ritka a magas életkor. Az örök élet völgyének hívják ezt a tájat… Lehet, hogy innen származnak a mi dédmamánk ősei is, aki már 104 éves, s jó egészségben él Budapesten?

Quitói városnézés szerepel a másnap délelőtti programomban. Ez Ecuador második legnépesebb városa Quayaquil után, 2,5 millió ember él itt. A Pinchinca hegy északi lejtőjére épült a főváros, csodás a fekvése. Mindössze 35 kilométerre létesült ez a település az egyenlítőt jelző emlékműtől, amit a helyiek a világ közepének tartanak.

Quito történelmi belvárosa nagyon szép, 1978 óta a világörökség része. Magával ragadott engem. A Függetlenség tere, a katedrális és a templomok sokasága jellemzi. Az ecuadori gyarmati stílus az európai reneszánsz és barokk elemekkel keveredik. Itt található többek között az El Sagrario híres barokk templom is. Nem szabad kihagyni a kormányzó palotáját és az érseki palotát, s a San Francisco teret, s a színes házakkal teli, kedves, hangulatos Junin utcát sem. 

A városban iszonyatos a forgatag. Mondhatni azt is, hogy zűrzavar van. Nem véletlen, hogy  külön testőr is jön velem, aki vigyáz rám, nehogy bajom essen, vagy valaki kiraboljon. Amúgy sok a rendőr is, kicsit fura, de Segway közlekedési eszközzel furikáznak a város utcáin, terein. Az árusoknál mindent lehet kapni, ami szem-szájnak ingere, a magoktól kezdve a fagyin át a sült kolbászkákig. A helyiek vásárolnak is. Én nem merek… Jobb a biztonság, nem akarok gyomorfertőzéssel korházba kerülni.

Az óvárosból is jól látható a Szűz Mária monumentális szobra az El Pacinello domb tetején, amely már 3016 méteren van.

2005 óta működik Quito függő vasútja, amely a központtól a Pichinca vulkán tetején lévő Cruz Lomára visz fel. A látogatók 4100 méter magasra jutnak fel. ahonnan pazar kilátás nyílik a fővárosra. Aki bírja a magaslatot, az felmegy, aki nem, az lent marad a városban… Én lent maradok, mert már így is gyakran vérzik az orrom a tengerszint feletti nagy magasság miatt…

Az ebédet Sucres színház éttermében fogyasztom el, ecuadori nemzeti ételeket rendelek, hogy megkóstoljam az ország konyháját. Itt lehet enni, ez luxus étterem, s higiénikus.

Délután buszozok ki La Mitad del Mundo faluba, megtekinteni a világ közepét. 45 perc alatt érek ide a belvárosból. Az egyenlítő emlékműve mellett történeti múzeum, planetárium is található itt. Az egyenlítőnél természetesen sok fotót csinálok, s nem hagyom ki azt a ritka lehetőséget sem, hogy az egyik lábammal a Föld északi, a másikkal pedig a déli féltekén álljak. Azt is kipróbálom, igaz-e, a föld egyik oldalán az óra járásának megfelelően, a másikon pedig ellenkezőleg folyik le a víz bármely edényből, az egyenlítő vonalán pedig egyáltalán nincs centrifugális hatás, örvény nélkül ömlik ki a víz.  Saját szememmel látom, hogy igaz az állítás, nem kell csak egy méterrel eltolni a lavor vizet az egyenlítő vonalától, s valóban ellenkezőleg örvénylik a víz belőle, amikor kihúzzuk a dugót.

Megdöbbentő volt az a kísérlet is, hogy az egyenlítő vonalán egy friss tojást rá lehet állítani egy százas szög fejére, mert itt semmilyen centrifugális hatás nem éri, s a tojáshéjban lévő sárgája és fehérje folyadék sem az egyik, sem a másik irányba nem leng ki, hanem a súlya csak egyenesen lefelé húzza. Nekem is sikerült a művelet, amiről bizonyítványt is kiállítottak számomra.

Az egyenlítő vonalán megpróbáltam széttárt karral, behunyt szemmel végigmenni, de nem sikerült, vagy a föld egyik félteke, vagy a másik felé elbillentem. Itt, az egyenlítő vonalán ismerkedhettem meg a világ legpontosabb napórájával, tényleg percre annyi időt mutatott, mint, amennyit a karomon lévő időmérő.

Ami a legörömtelibb pillanat volt, kiderült, hogy pontosan az egyenlítő vonalán állva egy kilóval kevesebb a súlyom…

A világ közepét és az egyenlítő pontos vonalát Ecuadorban az amerikaiak mérték ki a legmodernebb GPS rendszerrel. Éppen emiatt a hivatalosan felépített emlékmű nincs jó helyen, 240 méterrel arrébb húzták fel anno, mint ahova kellett volna. Ahhoz képest, hogy a múltban, az inkák korában még nem álltak rendelkezésre komoly műszerek, nem is tekinthető nagynak a tévedés.

Az egyenlítőnél lévő múzeumban az ecuadori indián törzseket is bemutatják. Ezek közül a legérdekesebb az a törzs, amely 50 évvel ezelőtt emberi fejek zsugorításával foglalkozott, s a kifőzött, jelentősen összezsugorított arcokat amulettként viselték a nyakukban.

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még legalább 100 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat. Ha szeretnél fél áron hozzájutni a népszerű utazási riportkönyveimhez, akkor menj a főmenüben a Könyv rovathoz, s on-line megrendelheted bármelyik riportkönyvemet 50% engedménnyel!

www.alomutazo.hu