Agárversenyen szurkoltam Észak-Írországban, a Belfasthoz közeli a Drumbo Parkban

Lóversenyen már jártam, de agárfuttatáson még soha. Éppen ezért régóta vágytam már rá, hogy eljussak egy ilyen eseményre, s hol lett volna ennél jobb alkalom erre, mint Észak-Írországban?

2017 tavaszán a Belfasthoz közeli Lisburn településen jártam, a Drumbo Park agárstadionjában, ahol nagyszabású viadalon vettem részt, 12 futamot izgulhattam végig sok ezer ember társaságában.

Az agárversenyek Nagy-Britanniában és Írországban a legnépszerűbbek a világon. Hazánkban nem örvend nagy népszerűségnek, bár tartanak nálunk is néha viadalokat a Kincsem Parkban Budapesten, illetve vidéken is, s az internetes fogadási honlapokon vannak, akik követik a nagy eseményeket és tesznek is téteket.

Hogy milyen népszerű az észak-íreknél az agárfuttatás, azt mutatja, hogy gyakorlatilag csak elővételben lehet venni vacsorázási lehetősséggel egybekötött belépőt a fedett teraszra, ahonnan panoráma ablakokon keresztül lehet figyelni a viadalokat. Még jó, hogy értesülzem erről előre, különben nem is jutottam volna be.

A pincérek mellett „bukmékerek” is felkeresik az asztalokat, lehet téteket tenni náluk, nem kell felállnia senkinek, hogy elsétáljon a hivatalos fogadóirodába. A versenyeket nagy tévéképernyőkön is közvetítik, s ezeken a lassított visszajátszásokat is követni lehet, illetve rögtön a futamok után közzéteszik a nyereményeket is, ami azonnal fel is vehető a pénztárban.

Nagyon elegáns volt ez a fedett terasz, szépen felöltözött urak és hölgyek csevegtek, ették a hatalmas steak-eket, itták a bort, pezsgőt. Jól éreztem magamat a társaságukban, bár én csak üdítőt kortyolgattam. Sok volt a gyerek is, akiket láthatóan érdekelte, s lekötötte az agárverseny. Már kiskorukban így szocializálódnak, s ennél fogva nyilván őrizni is fogják a hagyományokat, s egész életükben járni fognak agárfuttatásokra.

Az igazi, nagy hangulat persze a nyitott lelátókon volt, közvetlenül az agárpálya mellett, ahol a megszállott fogadók privát bukmékereknél játszottak. természetesen kimentem hozzájuk egyszer-kétszer a fedett panoráma teraszról, hogy ez az életérzés is meglegyen a számomrta. A bukmékerek egy-egy futam előtt nagy hangon hirdették magukat, tábláikra kiírták a tétjavaslataikat, s hatalmas táskába dobálták bele a pénzt, ami a fogadók náluk hagytak. Bevallon őszintén, nem nagyon tudtam követni, hogy ki mire tesz, de a lényeg az, hogy a helyiek tisztában voltak mindennel.

Amikor egy-egy futam alkalmával bemutatták a közönségnek a versenyagarakat, akkor indultak be igazán a tétek, tétre, helyre, befutóra. A kutyák látványa fontos, hogy melyik mennyire izmos, milyen a testalkatuk, mennyire dinamikus a járásuk.

A futamok startja után aztán elszabadult a pokol, ment a hangos buzdítás, mindenki a saját kiválasztott agarát hajtotta, űzte a hangjával. nekem is akadtak kedvenceim, de azért nem rekedtem be az ordítozástól.

Az agarak rettenetesen gyorsak. Szinte kirobbannak a startketrecekből, űzik a pálya szélén, egy sínen száguldó rózsaszín „vasnyulat”, amelynek még egy kis farkincája is van. A jó agarak 60-70 kilométer/órás sebességgel szaladnak, sőt, a lassításoknál, s a fotókon látható, hogy szinte úsznak a levegőben. Megdöbbentően okosak ezek a kutyák, ami abból is látszik, hogy a kanyaroknál keresik a belső ívet, hiszen itt a legrövidebb a táv, s az a kutya nyerhet a legjobbak között, aki a legjobb íven fut a homokos pályán.

Az agarak kiadnak magukból mindent, annyira kimerülnek egy-egy futam során, ami rendszerint mindössze kb. 18 másodpercig tart, hogy ezt követően 4-5 napig nem szabad versenyeztetni őket. Csak pihennek.

Bár Európában még nem, de sok amerikai államban már betiltották az agárversenyeket, mondván, állatkínzás az agarak viadalokra való felkészítése, s a versenyeken való kizsigerelése. Vitathatatlan, van ebben igazság, főképp, ha azt vesszük, hogy az agarak tesztelése, kiválasztása során a trénerek sok kutyát elpusztítanak, amíg kiszűrik maguknak a legjobbakat.

Nem egyszer előfordul az is, hogy az agarak a viadalokon felbuknak a nagy hajszában, s súlyos sérüléseket szenvednek. Ot jártamkor a Drumbo Park egyik futamában is volt egy hatalmas bukás, az egyik kutyát a kanyarban elsodorták a többiek, az csúszott keresztbe a homokos pályán – elütve más versenyző ebeket is. Természetesen a stadionban volt állatorvos, aki azonnal kezelésbe vette, mert minden viadalon kötelező egy ügyeletes kutyadoki jelenléte.

A trénereknek rajtpénzt kell fizetniük, hogy versenyeken indíthassák az agaraikat, ha viszont jó helyezéseket érnek el, sőt nagy díjakat nyernek, akkor sok pénzt zsebelhetnek be, így elég komoly iparággá fejlődött a versenyagarakkal való foglalkozás Nagy Britanniában, s Észak-Írországban..

Az agarak csodás teremtmények. Karcsú a testük, fantasztikusan szép az izomzatuk, elegáns a tartásuk. Nagyon élveztem a versenyzésüket, órákon át tátott szájjal néztem őket! Mivel nem fogadtam, mert fogalmam sem volt, hogy melyik futamban ki az esélyes, így csak azért izgultam, hogy melyik viadal lesz a leglátványosabb…

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még legalább 100 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat. Ha szeretnél fél áron hozzájutni a népszerű utazási riportkönyveimhez, akkor menj a főmenüben a Könyv rovathoz, s on-line megrendelheted bármelyik riportkönyvemet 50% engedménnyel!

www.alomutazo.hu