Lélegzetelállító pillanatok

A természet csodái is mindig lenyűgöztek. Ámulatba ejtett a Galápagos-szigeteken, ahová a Celebrity hajótársaság jóvoltából juthattam el, a kihűlt vulkánok lávatengere,  Vietnamban a Sárkány-öböl.  A több tucatnyi tengerből kiálló, szálfa egyenesen tündöklő hegycsúcs, sziklaorom elképesztően szép, főleg a kínai vitorlás hajók látványával együtt. Tajvanon a Yehliu Geoparkban olyan érdekes homokkő tömbök emelkedtek ki a tengerből az évezredek alatt, s annyira hihetetlen alakzatokra formázta azokat a természet, hogy nem győztem fotózni. Cipruson, ahol a szerelem istennője, Aphrodité feltűnt a habokból, szintén elérzékenyültem, amikor feleségemmel együtt fotóztak minket a hatalmas sziklánál, a hely jelképénél…

Apropó szerelem. Az indiai Agrában megpillantani a Tadzs Mahalt – lélegzetelállító. A szerelem szentélye, az uralkodó a legkedvesebb felesége számára építette sírhelyként. A márvány épület, a féldrágakövekből kirakott, s a dalba belegravírozott virágok tündöklése elmondhatatlan. Az ember azt hinné, hogy ennél szebbet már nem is lehet alkotni, pedig – akár hihető, akár nem – nemrégiben megszületett a Tadzs Mahal szépségét is felülmúló alkotás. A világ másik részén – Abu Dzabiban, ahol az elhunyt uralkodó, Sheik Zayid tiszteletére emelték a nagy fehér mecsetet. Ezt is látnia kell mindenkinek, mert olyan hatalmas összeget áldozta a Nagy Mecsetre az emírségben, ami talán már felfoghatatlan. S meg is lett az eredménye. Pazar kifejezéssel lehet csak jellemezni az épületet, amit éveken át közel húszezer munkás épített. Másfél-két órán át gyönyörködtem a mecsetben, s még szívesen maradtam volna tovább is, de olyan nagy volt a meleg, hogy inkább víz közelébe vágytam.

Az Egyesült Arab Emirátusokban Abu Dzabi és Dubai szinte verseng egymással, hogy hol épül a sivatagban több jachtkikötő, folyó, vízesés. Jelenleg Dubai vezet. A világ legmagasabb épülete, a Burj Khalifa előtt létesített hatalmas mesterséges tóban 150 méter magasra feltörő szökőkút hűti a turistákat és egyben szórakoztatja is. Amikor Las Vegasban jártam és a Belaggio Hotel előtt néztem a szökőkút show látványelemeit, akkor azt hittem, hogy ezt nem lehet felülmúlni. Ma már tudom, hogy lehet. Dubaiban megcsinálták ezt is, mint ahogy a pálma alakú szigetet is, vagy a vitorlás hajó alakú hotelt, a Burj Al Arabot, amelynek tetejét teniszezni is lehet a helikopter leszálló pályán kialakított küzdőtéren.

A pénz mindent megold. Ha van vagyon, árad a luxus. Ezt volt alkalmam megtapasztalni sokfelé a világban. Elgondolkodtam ezen egy picit San Franciscoban is, amikor a Mandarin Oriental hotel negyvenedik emeltén kinéztem az ablakon, s előttem tornyosult „Frisco” jelkép-épülete, a tűhegyhez hasonlítható felhőkarcoló, vagy a Golden Gate, azaz a világ legnagyobb függőhídja. De ugyanezt éreztem, vagyis a gazdagságot Szingapúrban is, amikor a jelképes kőoroszlán mögötti felhőkarcolókkal teli várost fényképeztem. Szingapúrban a Marina Sands Hotel is a szuper luxust mutatja, az 55. emeletén 150 métere hosszú úszómedence létesült, hatalmas parkkal. Itt is jártam. Lehet ezt még fokozni?

Talán lehet. Hangulatelemekkel. Olyanokra gondolok, mint amikor az ember Buenos Aires szuper elegáns utcáin sétál, s egyszer csak odaperdülnek hozzá és elkezdenek vele tangózni. Nem fikció, velem megesett… Soha nem tanultam tangózni, de Buenos Airesben olyan tangós fotók készültek rólam, hogy mindenki azt hiszi, látva a képeket, hogy profi táncos vagyok. Vagy olyanokra is gondolok, mint, amikor a Fülöp-szigeteken az ember együtt készítheti a helyi lányokkal a Mandala-tálakat, azaz a víz tetején úszó virágszirmokból kialakított kompozíciókat. De szólhatnék Kubáról is, a híres havannai szórakozóhelyről, a Tropicanaról, ahol a mulatt hölgyek szinte észrevétlenül belopják az embert a show-ba. vagy Pekingről, ahol a kínai főváros operaházában az előadás alatt a mellettünk ülő vendégek kisrádión hallgatták az éppen aktuális focimeccs közvetítését, s közben kolbászt ettek kenyérrel…

S persze lehet fokozni az élvezeteket hatalmas sporteseményekkel is. Mint például az olimpia. Pekingben a fészekről elnevezett stadionban úgy tátottam a számat, mint a nagyfalnál Badalungban. Az építészet csodája, s hogy e mellett még világcsúcsok is születtek a futókörben, az szinte elenyésző élmény volt számomra. De ugyanígy ámultam a riói olimpián is, főként az úszó csarnokban, ahol Hosszú Katinka sorra nyerte az aranyérmeket. S ugyanígy ámultam a lillehammeri téli olimpián a lesikló és a nagysánc versenyeken, vagy a vancouveri téli ötkarikás játékokon a záróünnepség forgatagában, s szép emlék marad az indián totemhez hasonlító téli olimpiai jelképpel készült néhány fotóm is, amelyeken feleségemmel pózolok.

A fényképek mindig segítenek egyébként emlékezni. Egyik kedvenc képem, amikor Uruquayban a Punta del Este tengerpartján a homokból kiemelkedő ujjak előtt ülök a feleségemmel. Másik kedvencem Dél-Amerika csücskében, a Tűzföldön, Ushuai városában született. A világ végén. A Bahia Ensenada tengerparton sétálgattam, a táj képeslapra való, a víz, a hegyek, a hófödte ormok lírhatatlanok. Innen már nincs tovább. Emberek nem laknak távolabb. Az Antarktisz a következő állomás, a zord jégvilág.

Ha szeretnél még sok érdekes riportot olvasni, akkor menj rá az alomutazo.hu honlapomra, s böngészd végig a rovatokat. Ha tetszik, keresd meg az alomutazo.hu honlapon a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak az írásaim.

www.alomutazo.hu