Túra a perui őserdőben – az Amazonas folyón

A bakancslistámon előkelő helyen szerepelt az Amazonas őserdő bejárása, s hajókázás az Amazonas folyón. Nemrégiben rám mosolygott a szerencse, s eljutottam ide. Minden túlzás nélkül, az életem egyik legkülönlegesebb kirándulása volt.

A perui Amazonas őserdő mindig is mágnesként vonzza a turistákat, annyira különleges és érintetlen a civilizáció által. A Pacaya Samiria rezervátum az utazók kedvenc helye, az Aqua Expeditions cég luxushajója, az ARIA Amazon is itt bonyolít le hajótúrákat. Én egy 3 éjszakás kalandra kaptam meghívást.

Számos oka van, hogy a perui Amazonas őserdő a legtöbb ember bakancslistáján az első helyen szerepel.

Addig kell megnézni a kihalófélben lévő állatokat és az indián kultúrát, amíg még lehet. Az Amazonas őserdőt meglátogatni gyakorlatilag csak a vízről lehet, hajóval úszva. A helyi lakosság nagyon ügyel arra, hogy megóvja a természetet, ami körülveszi, s az állatvilágot. Külső „behatolók” nem nagyon tudnak pusztítani, de a globális felmelegedés, a túl halászat, s más hasonló problémák komoly gondokat okozhatnak a területen, s veszélyeztetik a rózsaszín delfinek, a jaguárok, a sasok és más állatok életét.

Bizonyos állatok, növények, virágok csak az Amazonas őserdőben találhatók meg a Földön. Peruban él a legtöbb állat, a világ madarainak a 44 százaléka itt honos az őserdőben, illetve az emlősök 63 százaléka is. Ha vonzódsz a madarakhoz, állatokhoz, növényekhez, akkor a perui őserdőben a helyed. S persze akkor, ha megéri neked erre az útra költeni az összes spórolt pénzedet.

Ha szeretnél teljes mértékben kikapcsolódni, semmi másra nem összpontosítani csak a pihenésre, akkor erre az Amazonas őserdő a legalkalmasabb hely. Az ARIA Amazon hajó különleges luxust biztosít, s jó hír, hogy a fedélzeten nincs internet, s nem zaklathatnak mobilhívások. Vészhelyzetben műholdas telefon működik.

De a pezsgőmedencében heverve, vagy masszázs közben nincs is szükség hívásokra, ami csak felidegesíthet. S az is vonzó, ha a lakosztályban délután szunyókálhatsz egy kicsit vagy bámulhatod a panoráma ablakon keresztül az előtted elúszó tájat.

Engem az iquitosi repülőtéren várt a túravezetőm (Ez a város 2 órás repülőútra van Peru fővárosától, Limától). Innen vittek Nauta Citybe, a kikötőbe, ami másfél órát vett igénybe kisbusszal. Amint elfoglaltam a helyemet a lakosztályomban  az utastársaimmal együtt, az ARIA Amazon hajó megkezdte útját a Ucayali-folyón, hogy az Amazonas őserdő mélyébe eljussunk.

A hajó parancsnoka és a túravezető rövid eligazítást tartottak a fedélzet szabályairól, s arról, hogy merre fogunk pontosan hajózni. felhívták a figyelmünket, hogy esőerdőben vagyunk, s ennél fogva itt szinte mindig esik majd az eső. A hőmérő 28 és 33 fok közötti meleget mutatott.

Az ARIA fedélzetéről a 60 lóerős Mercury motorral felszerelt kis csónakok nyolcas csoportokban vitték el minket kirándulásokra. Már az első alkalommal nagyon élveztem a túrát, sok szürke és rózsaszín delfint láttam, s több tucatnyi szép madarat.

Ezen a délutánon egyébként azt a helyet látogattuk meg, ahonnan az Amazonas folyó ered. Az Ucayali és a Maranon- folyó találkozása az a pont, ahonnan az Amazonast jegyzik.

A perui konyhát a világ legjobbjai között tartják számon. Ezt megtapasztalhattam a vacsoránál, annak ellenére is, hogy azért egy kis európai beütésük volt az ételeknek. Dél-amerikai borral koccintottunk mindenkinek az egészségére a hajó éttermében, annak reményében, hogy fantasztikus utazásunk lesz, ami közben már zajlott is, hiszen a hatalmas ablakokon kitekintve csodás tájat láthattunk.

Másnap reggel egy őserdei falut látogattam meg a túrázó társaimmal, Puerto Padroba érkeztünk, ahol megismerkedhettünk a helyiek szegényes életével. Mosolygós arcokat láttam, főleg akkor, amikor vásároltam néhány kézműves terméket. Meglátogattam a falu iskoláját is, a tanulók énekeltek nekem, édesek voltak.

Később a fekete folyón kajakoztam, ez a dzsungel tükre, hiszen a sötét színe miatt a fák és a faházak visszatükröződnek a felszínen. Dorado-folyó a neve ennek a különlegességnek, itt módom nyílt elmélkedni, hallgatni a madarak csicsergését, a békák brekegését, s a dzsungel hangjait.

Miután visszatértünk az ARIA fedélzetére jól beebédeltem, majd pihentem egy kicsit, hogy legyen kellő energiám a délutáni kirándulásra. Ez volt a túránk legizgalmasabb állomása, ugyanis a túravezetőnk, hirtelen mozdulattal, kiemelt a vízből egy 3-4 méter hosszú anakondát. Nem tagadom, megijedtem a hatalmas kígyótól, de azért fotóztam veszettül, 10 perc volt erre, mert utána visszadobták a tekergő állatot a vízbe, hadd ússzon el, s élvezze az életét.

Amint leszáll az este, megindul a kajmán- és a béka vadászat. A túravezetőnk újra kitett magáért, egy óvatlan pillanatban most egy bébi kajmánt kapott ki a vízből. Szerencsére a szülei nem voltak a közelben, így nagyobb baj nem lett az akció kapcsán.

Másnap a fénypont a piranja horgászás volt. Sikerült is néhány ragadozó halat kiemelnem a vízből az egyszerű horgászbotommal, s a horog végére tűzött steak darabok segítségével, s elég hosszan tanulmányoztam a félelmetes fogazatukat. A nagyobb halakat este a séf meggrillezte, így megkóstolhattam a piranja húsát, finom volt, de nagyon szálkás. A keszegnél is szálkásabb.

A következő program elképesztően izgalmasnak bizonyult, hiszen a túravezetőnk bevitt minket a dzsungel mélyébe. Két órát gyalogoltam a többiekkel együtt keskeny őserdei ösvényeken, s eközben alkalmam nyílt megismerni az őserdő növény világát, valamint jó néhány élőlényét.  Láttam hatalmas, ököl nagyságú tarantula pókot, mérges mini békát, s mérgező hangyákat. De majdnem belebotlottam egy hatalmas boa kígyóba is, amely egy fa törzsénél tekeredett a földön, s láttam a fejem fölött lajhárt is. A túravezetőnk mutatott ehető gyümölcsöket, s mérgező növényeket, valamint olyan bogyókat, amiket a helyiek gyógyszerként használnak. Érdekes „biológia” óra volt a dzsungelben.

Este volt mit elemezni a vacsora asztalnál a gorumet ételek elfogyasztása közben.

Másnap reggel a rántotta elfogyasztása után Iquitosban szálltam ki az ARIA hajóból, majd elvittek  egy központban, ahol az Amazonas állatvilágát tanulmányozzák, s mentik a kihalófélben lévő egyedeket, így például a lamantinokat, vagyis a tengeri teheneket. Érdekes előadásokat hallgathattam meg majd városnézés következett, s végül kivittek a repülőtérre, hogy időben elérjem a limai gépemet.

Ez a túra sokszor előjön álmomban, annyira csodás, s egyedi volt.

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim! Ha szeretnél még legalább 100 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat. Ha szeretnél fél áron hozzájutni a népszerű utazási riportkönyveimhez, akkor menj a főmenüben a Könyv rovathoz, s on-line megrendelheted bármelyik riportkönyvemet 50% engedménnyel!

www.alomutazo.hu