A Nagy-korallzátony Ausztráliában

Az úti célom most a Nagy-korallzátony. Messze kell utaznom, hogy láthassam, egészen észak-kelet-Ausztráliáig, a trópusi Cairnsbe, ami már elég közel van az egyenlítőhöz. Földünk legnagyobb korallzátonya jól látható a repülőből, ahogy közelítünk a levegőben, nem messze Queensland állam partjaitól 2000 km hosszan húzódik, 34,4 millió hektáron. Nagyjából 3000 korallzátonyból és körülbelül 900 kisebb-nagyobb szigetből áll ez a természetvédelmi terület, melyek nagyjából azonos távolságra vannak a tengerparttól. Csodás látvány.

Az idő múltával, a világméretű felmelegedés következtében a gleccserek megolvadtak, az óceánok vízszintje pedig fokozatosan emelkedni kezdett. Ennek hatására Új-Guinea és Tasmania végérvényesen elvált a szárazföldtől. Az elöntött tengerparti síkságokat a korallok színes világa váltotta fel, kialakítva Queensland partjainál a Nagy-korallzátonyt. Számos élőlénynek nyújt otthont: míg a cetek egyik különleges fajtájának fő szaporodási területet, addig egyes veszélyeztetett fajoknak, mint a tengeri tehénnek, illetve a zöld- és a cserepes teknősöknek táplálkozási helyet biztosít.

E fantasztikus képződményről először Cook kapitány adott hírt naplójában, amikor 1769-ben elhajózott mellette. Az ízig-vérig felfedezőt és tengerészt azonban nem a tenger alatti világ szépsége nyűgözte le, hanem az a veszély, amelyet e szirtek a hajózók számára jelentenek. A szigetek külső – óceán felé eső – fele meredeken zuhan le, akár 2000 méter mélységig is. A vastag korallmészkő az alapot képező kőzetek lassú süllyedése miatt alakult ki, ugyanis a szirtképző korallok csak 50 méter mélységig képesek életben maradni.

A cairnsi kikötőben egymást érik a kirándulóhajók, amelyek mind a Nagy-korallzátonyokra viszik ki a turistákat, no meg a Zöld-szigetre. A kikötő épülete olyan, mint egy repülőtér, a hajótársaságok a saját pultjaiknál adják ki a beszállókártyákat. Nem olcsó mulatság megnézni a korallokat és a víz alatti állatvilágot, 180 ausztrál dollárt kérnek fejenként az egynapos útért, amiben ebéd, kávé és pipával történő búvárkodás is benne foglaltatik. Aki kisgépről szeretné élvezni a táj szépségét, annak persze még jobban a zsebébe kell nyúlnia, hiszen 30 perces panoráma-repülés 270 dollárba kerül.

Az a cég, amelyet én választok, különleges ajánlattal hirdeti magát. Fő szempont, hogy nagyon gyors, s másfél óra alatt kiér a parttól a korallzátonyig, s három különböző helyen biztosit merülést, mert a Nagy-korallzátonyoknál mindenhol más élményt kap az ember, mást lát a víz alatt. Nem elhanyagolható az sem, hogy ebédre rákokat és egyéb finomságokat kínál, sok egzotikus gyümölccsel, így mangóval is, ami talán ezen a környéken a legfinomabb a világon.

Induláskor ajánlják a gyömbér alapú hányinger elleni gyógyszert, sokan vesznek is belőle, én is, de szerencsére utunk egész nap nagyon sima. Alig hullámzik a tenger, ideális a merüléshez akár pipával, akár palackkal.

A hajóból könnyű bemenni a tengerbe búvárkodni, mert egy hidraulikus szerkezet segítségével a víz szintje alá viszik le a hátsó lépcsőt, ahonnan csak ki kell lebegni a korallok és halak közé, s a visszatérés is ilyen egyszerű. S, amit látni a víz alatt az felfoghatatlanul gyönyörű, még szerencse, hogy velem tart egy víz alatti búvár fotós is, aki felvételeket készít a korallokról, a halakról, s persze rólam is – Great Barrier Reef táblával, hogy mindenki tisztában legyen vele, hol is úszkáltam, ha valakinek otthon megmutatom.

A tengeráramlatok hihetetlenül erősek, pillanatok alatt elsodorják az embert jó messzire a hajótól, aki nagyon távolodik, azokat kis motorcsónakkal begyűjtik, s visszaviszik a hajóhoz. A biztonság elsődleges. Nekem is kellett mentés, mert elvitt az áramlat.

A Nagy-korallzátonyon több nemzeti parkot is kialakítottak. Ezek egyike – az 1975-ben létrehozott – Zöld-sziget, amely alig 3 méterre emelkedik ki a Csendes-óceán szintje fölé. Felszínét főleg kókuszpálmák  borítják.

Partjait fehér korallhomok fedi, amelybe  közönséges cserepes teknősök rakják pingponglabdányi tojásaikat. A kikelő apró teknősöket elsősorban a szigeten fészkelő sirályok és csérek veszélyeztetik, amelyeknek könnyű prédát jelentenek a homokban csetlő-botló, a víz felé igyekvő apróságok.

A szirteket főként kőkorallok és szarukorallok építik fel, létrehozva egy fantasztikusan színes tengeralatti világot. A vizsgálatok megállapítása szerint 400-nál több korall faj vesz részt a szirtépítésben. Külön is érdekes megemlíteni az alakja miatt különleges fajt, a gombakorallt és az agykorallt. A szirtek és zegzugaik hallatlanul sokszínű élővilágnak nyújtanak megélhetési és megtelepedési lehetőséget. Gyakran látható a 2 mázsára is megnövő óriáskagyló, melybe nem ajánlatos belelépni, mert oly szorosra tudja zárni héját, hogy szinte lehetetlen tőle megszabadulni.

A mérges kúpcsiga emberre nézve is kellemetlen méregfogakkal rendelkezik. A fehér kauri csiga viszont hosszú időn keresztül pénzként szolgált a tengerparti népek számára. Rokona, az öklömnyi tigriscsiga egyik legszebb porceláncsiga, mely az emléktárgy üzletek gyakori szereplője.

A lagúnák csendes vizében otthonos a nagytermetű, akár egy kilóra is megnövő rák, a languszta és a medverák. E terület legszínesebb és leggazdagabb állatai azonban minden bizonnyal a halak. Több, mint 1500 fajt írtak itt le. A narancs-fekete-fehér-narancs színű bohóchalak játékosan bujkálnak a másokra halálos veszedelmet jelentő virágállatok karjai között. A pompás papagájhalak  négy előrenyúló „fogával” csipkedik az apró korallpolipokat. A szirtek rejtett zugaiban él a magányos és harapós muréna, arra lesve, hogy közelébe tévedjen valami ehető hal. A rejtő színű kőhal emberi szemnek alig észrevehetően lapul a korallsziklákon. Megérinteni azonban életveszélyes, mert úszóinak megnyúlt tüskéi erős méregmirigyekkel kapcsolatosak. Az élénkszínű vörös sügér feltűnően nagy szemekkel rendelkezik, és gyakran látható, amint apró halrajok közé vág prédát keresve. Az egy méter hosszúságúra is megnövő bonitók csoportosan vadásznak, sokszor egészen közel a felszínhez.

Kétségtelenül e vizek leghíresebb, vagy inkább hírhedtebb állatai a  cápák, amelyek közül számos faj előfordul a Nagy-korallzátony közelében és évente több fürdőző, illetve könnyűbúvár is áldozatul esik kielégíthetetlen étvágyuknak. Érdekes, hogy éppen a legnagyobb faj, a 8-10 méterre is megnövő óriáscápa egy ártalmatlan plankton evő állat. Nem úgy a szürkecápák vagy a dajkacápák, amelyek közismerten mohó ragadozók. Rokonuk, a kékpettyes tüskés rája legtöbbször az aljzaton, a világos korallhomokon lapul.

A színes halrajok között gyakran feltűnnek olyan halak, amelynek bőrét 4-5 centiméteres tüskék borítják. Amennyiben veszélyt érez, testét felpumpálja levegővel, aminek következtében gömbölyűvé válik, mint egy megalomániás vadgesztenye. Nincs az a halevő ragadozó, amely meg ne gondolná, hogy kikezdjen vele. A korallok között számos tüskésbőrű is megtelepszik. Különböző tengerisünök  és tengericsillagok, amelyek mind a szirtek nyújtotta terített asztal vendégei. A lagúnák homokjában helyenként akkora tengeriuborkák fekszenek, mint egy spárgatök.

A hajókirándulásom reggel 8-tól délután 5 óráig tartott. Nagyon élveztem minden percét. A visszaúton olyan erősen sütött a nap, hogy magas faktorszámú krémet kellett használnom, sokan ki sem bírták a fedélzeten, s beköltöznek a légkondicionált fedett részbe. A párás meleg a legtöbb embert annyira „kiütötte”, hogy elbóbiskolt…Én is édes álmot aludtam húsz-harminc percig a fedélzeten…

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még legalább 100 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat. Ha szeretnél fél áron hozzájutni a népszerű utazási riportkönyveimhez, akkor menj a főmenüben a Könyv rovathoz, s on-line megrendelheted bármelyik riportkönyvemet 50% engedménnyel!

www.alomutazo.hu