Látogatás a jaipuri maharadzsa palotájában

Az indiai Jaipur élő város ma is, több mint négymillió lakosa van, komoly történelmi múlttal rendelkezik, ez volt a híres maharadzsa lakóhelye. Ámulatba estem, amikor itt jártam.

Az öreg várost „Pink city”-nek hívják, azaz rózsaszín negyednek, mert itt minden ház terrakotta színre van festve. Az üzletek csak délelőtt fél tizenegykor nyitnak, viszont este nyolcig–kilencig árusítanak. Szinte minden magánkézben van, s az emberek igyekeznek valami pénzt csinálni – bármiből.

Az egyik legjobb foglalkozás a gyümölcsárusítás, de sokan élnek turbánkészítésből is. A legtöbb turbán az esküvőkön fogy, van olyan lagzi, ahol 2000 vendéget is meghívnak, s az ilyen rendezvényre illik szép turbánt hordani, még akkor is, ha az ember nem szikh, hanem hindi. A turbánt nehéz feltekerni, 9 méter hosszú anyagból készül, ezért sokan előre gyártott turbánt vásárolnak. A turbángyártók akkurátusan csinálják a fejfedőket, s hogy rendkívül tartósak legyenek, újságpapírral is megerősítik a feltekert anyagot, sőt néhány alkalommal rögzítőkötést is alkalmaznak.

Jaipur belvárosában rendel a világ egyik legöregebb fogorvosa. Elmúlt 90 éves. Az utcán, egy széken fogadja a pacienseit. Egy kis falba épített kalitkában tartja a fogorvosi szerszámait, s a gyógyszereit. Mutatja a papírját, hogy hivatalos fogorvosi engedéllyel dolgozik. Szinte hihetetlen, de tényleg regisztrált fogorvos, akihez betegek is járnak. Semmi higiénia, semmi érzésteleníts, mégis jönnek a kuncsaftok. Az ük nagyapja is fogorvos volt, egyetemre nem járt a családban apáról fiúra, majd unokára és dédunokára szállt a tudomány. S az emberek bíznak benne. Ott jártamkor is volt egy hölgy, meg egy úr, aki éppen kezeltette magát…

Ennél sokkal jobb üzlet persze a drágakő biznisz. Jaipur a féldrága- és a drágakövek csiszolásának hazája, itt készül a világon a legtöbb ékszerbe foglalt drágakő. Több mint félmillió ember foglalkozik ékszerkészítéssel és kőcsiszolással, s óriási iparága van az értékesítésnek az egész világra.

Egy kézműves üzembe én is ellátogatok a feleségemmel, ahol ősi módszerekkel készítik a csodás, vagyonokat érő drágakövekkel kirakott ékszereket. Talán nem is tudják azok a fiatalok, akik a manufaktúrákban dolgoznak, hogy milyen értékeket állítanak elő, miközben ők filléreket keresnek. Legfeljebb egy fokkal élnek jobban a koldusoknál, akiket a maffia irányít. Ritka, hogy akad egy-egy kisgyerek, aki csak magának dolgozik és bűvész mutatványokért kér könyöradományt, mondjuk tíz rúpiát.

Új üzletág lett a szemét feldolgozása Indiában. Üzletemberek gyerekekkel kigyűjtetik belőle az újrahasznosításra alkalmas műanyagot, papírt és más hasznos dolgokat. A maradékon pedig a városban bóklászó szent tehenek osztoznak.

A teheneket évszázadok óta tisztelik az indiaiak. Nem eszik a húsát. Munkavégzésre használják őket, a tejüket fogyasztják, s sajtot, túrót, valamint más tejtermékeket készítenek belőle. Az volt a hit forrása, hogy ezeket az állatokat nem szabad levágni, s megenni, mert akkor a saját boldogulását eszi fel a gazda, s fokról-fokra így vált szent állattá.

Sok művész is csak tengeti az életét, pedig fantasztikusat alkot. Miniatűr festményeket, csodás elefántcsont vagy tevecsont faragásokat, faszobrokat, réztárgyakat, s még ki tudja miket. Néhányukat a volt maharadzsa fogadta oltalmába, akik a városi palotában kaptak helyet, hogy a saját javukra értékesítsék munkáikat a turistáknak.

A királyi palota öreg Jaipur középpontjában áll, a Rajput és a Mogul építészet remeke. A volt királynak az állam engedélyezte, hogy megtartsa a palotáját, s a turistáktól szedje a belépődíjat, viszont fenn kell tartania jó minőségben, ami eddig sikerült is neki. Nyilván hatalmas költséget emészt fel, de végigjárni az udvarokat, maga a csoda. Alkalmanként – nagy pénzért – a privát lakosztályait is megnézhetik a látogatók, mert óriási igény volt rá, de ide bejutni különös szerencse kell.

A palotához közel található Jaipurban a Jantar Mantar, ami nem más, mint egy 18 századi obszervatórium. Sawai Jai Singh II maharadzsa építtette, olyan napórát alkottak 200 évvel ezelőtt, amely 2 másodperces pontossággal megmutatta az idő, s csillagvizsgálójuk volt. Időjárás előrejelzésre is képesek voltak. Az ember mai fejjel is elámul azon a tudáson, ami 2 évszázaddal ezelőtt már birtokukban volt az akkori tudósoknak.

Jaipur belvárosának az egyik legjellegzetesebb épülete, ami minden turista kiadványban benne foglaltatik, nem más, mint a Hawa Mahal, vagyis a „Szél-palota”. 1799-ben épült, ötemeletes, 152 ablaka van.  A királyi család hölgytagjainak készítették, hogy itt hűthessék le magukat a meleg nyári napokon, jól átjárta őket a szél, ha az ablakokba kiálltak.

Jaipurban vitathatatlanul a legnagyobb attrakció az Amber.  Raja Man Singh maharadzsa kezdte el építeni, s azután Mirja Jara Jai Singh és Sawai Jai Singh II fejezte be. Hegytetőn áll az épület, s hatalmas területet foglal el az erőd, amely körbe van kerítve fallal. Olyan látképet nyújt az egész, mintha a kínai nagyfalba gyönyörködnénk, hegyen-völgyön át kanyarfog a fal, néha őrtorony szakítja meg, ahol a magába tőr, ott lépcsőzetes, hogy lehessen haladni rajta akár gyalogosan, akár lovakkal.

A palotába a legkönnyebb elefántháton feljutni. 106 elefánt áll szolgálatban minden nap, hogy felvigye a magasba a turistákat. Állítólag hamarosan megszűnik ez a szolgáltatás, mert már nagyon kimerültek a monoton munkától az elefántok, s visszaengedik őket a dzsungelbe, amely Jaipurtól 5-6 órányi autóútra van.

Amikor az elefántok felérnek a turistákkal együtt a palotába, akkor korhűen, üdvözlő zenével fogadják őket. A zenészek erkélyén kürtös és dobos áll szolgálatban, s remek hangulatot teremt a kiránduláshoz.

A palota iszonyatosan érdekes. A maga nemében az egyik legnagyobb indiai látványosság.  Csodás díszítések, márvány fogadótermek, mívesen kimunkált falfestészet, faragások teszik különlegesség. A szantálfából készült hatalmas ajtókban elefántcsont berakások láthatók, a tartóoszlopok gazdagon megmunkáltak, a plafonok ékesebbek, mint más hasonló paloták esetében megszokott.

Bármerre nézek le a palotából meghökkentő látvány tárul elém. A legszebb persze a mesterséges tóra nézni, ahol egy félszigeten a palota kertjében gyönyörködhetek. Természetesen olyan kertészeti csoda a kert, amit az ember nem győz fényképezni.

Órákat el lehet tölteni a palotában, ahol árusok is kínálják a portékáikat, s ahol a kígyóbűvölők is szórakoztatják a turistákat. Remek a hangulat, mindenki boldog, s áldja az Istent, hogy eljutott ebbe a földi paradicsomba.

A palotából visszatérve a városba útközben látható a helyi hindu lakosság szent helye, ahol búcsút vesznek halottaiktól. A hindu szokás szerint, akinek eltávozik a hozzátartozója, azt még aznap elégetik, s két nap múlva egy kijelölt rokon összegyűjti a földi maradványokat, fogakat, csontokat, s elutazik vele a szent folyóhoz, a Gangeszhez, s beledobja. A Gangeszben nyugodhatnak tehát békében a hinduk.

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még legalább 100 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat. Ha szeretnél fél áron hozzájutni a népszerű utazási riportkönyveimhez, akkor menj a főmenüben a Könyv rovathoz, s on-line megrendelheted bármelyik riportkönyvemet 50% engedménnyel!

www.alomutazo.hu