Angkor, Angelina Jolie (Tomb Raider) nyomában

Hogy milyen fontos a világban az értékek megőrzése, azzal a kambodzsai Angkorban szembesültem igazán. A különböző királyok uralma alatt több száz templomot építettek a dzsungelben. A királyság az 1330-as években hanyatlásnak indult, kifosztották, a kormány áthelyezte innen a székhelyét, s Angkor szép lassan feledésbe is merült. A csodás templomokat elnyelte az őserdő. 1860-ban egy francia kutató fedezte fel újra, az 1900-as évek elején elkezdték feltárni, ami a hatvanas évekig tartott. Ez követően évtizedekig háború dúlt, s Angkor tulajdonképpen az elmúlt tizenöt-húsz évben látogatható. Olyan csodavilágba csöppen a turista a dzsungelben, hogy nem véletlen: az Unesco a világörökség részének nyilvánította.

Kambodzsa fővárosából, Phom Phenből repülök Siem Reapbe, s onnan autóval megyek tovább Angkorba. Harminchárom fokot mutat a hőmérő, a hőségben minden percben inni kell…

Angkor bejárata olyan, mint egy országokat elválasztó határ. Beléptető kapuk sokasága, őrök százai. Csak fényképes igazolvánnyal lehet bemenni az ősi birodalom területére, ha kell, a helyszínen csinálnak fotót. Háromnapos jegyet érdemes váltani. Az ára: 62 amerikai dollár fejenként. Plusz bérelni kell egy helyi idegenvezetőt, meg egy tuk-tuk taxit, amely fuvaroz a nagy területen, s ezek ára újabb komoly összeg. Nem kevés tehát a kiadás, de ha valaki végigjárja Angkort, azzal a benyomással távozik, hogy ennél többet is megérne.

A fő látványosság az Angkor Wat. Ez a legnagyobb templom, három csúcsa tulajdonképpen Kambodzsa jelképévé vált. Az Angkor név az ősi uralkodó várost jelöli, a Wat pedig khmer nyelven templomot jelent. Annyi a turista, hogy lépni alig lehet. A délutáni lemenő napban a legszebb a templom, ezért mindenki az ebédet követően tervezi a hindu világ legnagyobb vallási épületegységének megtekintését. 

A Visnu tiszteletére emelt szentély körül 190 méter széles vizesárok húzódik. A templom háromszintes, vörösagyagból készült, s öt tornya van. Különleges élményt nyújt, hogy háromezer, falakba vésett, nimfa alakot láthatunk, s természetesen mind másmilyen. Emellett sok lapos domborművet fedezhetünk fel, s említést kell tenni a Buddha Galériáról is, ahol több száz Buddha-kép volt egykoron – ma alig, mert az illegális műkincs-kereskedelem áldozatává estek.

Szerencsére az Angkor Wat elég jó állapotban maradt fenn, ami annak köszönhető, hogy itt a királyság hanyatlása után kolostor működött. Ugyanez már nem mondható el Angkor leglátványosabb, legizgalmasabb, mesebeli templomáról, a To Prohmról. Ez a lenyűgözően különleges templom jól ismert a világ szemében, hiszen itt forgatták Angelina Jolie főszereplésével a Tomb Raider című, világsikert aratott filmet. Mindenki láthatta a mozivásznon, hogy ezt a templomot meghagyták a tudósok úgy, ahogyan megtalálták. A dzsungel teljesen benőtte, a sokszor százötven méter magas fák gyökérzete belefonódott a falakba, ki sem lehetne bogozni a kígyószerű nyúlványokat a kövek közül, mert összedőlne az egész építmény.

Csak ámulok és bámulok ebben a környezetben. S felfedezek apró csodákat. A gyökerek közötti kis réseken érdekes domborművek villannak elő. Különböző, kőbe vésett feliratok pedig arról tanúskodnak, hogy egykoron milyen pazar élet lehetett itt. Nyolcvanezer ember látta el a különböző tisztségeket, hogy a király udvartartása működjön, többek között hatszáz táncos illegette magát, hadd szórakozzanak a nemes urak.

Pár kilométerre eltávolodok a dzsungel által felemésztett templomtól, hogy egy másik ritkasággal szembesüljek. Állok a Bayon-templom szépen restaurált épülete előtt, s nem hiszek a szememnek. Ötvennégy tornyán 216 óriási, sőt gigantikus méretű mosolygó arc néz rám. Döbbenetes élmény a kambodzsai dzsungelben. VII. Jayavarman építtette, saját géniuszát voltak hivatottak szemléltetni a hatalmat és emberséget sugárzó mosolygós arcok. 

Ez a király csak nagyban tudott gondolkodni. Háromszázötven méter hosszú teraszról szemlélte például a parádékat, s a teraszt félméterenként állított, kőbe vésett elefántok tartják. 

Három napon át, reggeltől estig Angkort járom, újabb és újabb érdekességekre bukkanok, miközben majdnem összeesek a fáradtságtól. Ilyen hőségben ennyit kirándulni rendkívül nehéz, de ha már eljöttem a világ végére, akkor minél többet szeretnék látni. Természetesen nincs esély a több mint kétszázötven eddig feltárt templomot megnézni, erre hónapokra lenne szükség. Jelenleg japán, amerikai, francia, német tudós csoportok dolgoznak azon, hogy lego-szerűen összerakják komputerek segítségével a dzsungelben szétszóródott kődarabokból az újabb és újabb templomokat.

Sajnos a Pol Pot uralom pusztításaival nem tudnak mit kezdeni, a feketepiacon az Angkorból származó műkincseknek komoly áruk volt, a vörös khmerek pedig ebből finanszírozták a hadseregüket. Szomorú történet, de hála Istennek, a régészeti hentesmunka már csak a borzalmas múlt.