Caipirinha koktél-mámor Rióban
február 24, 2017Adelaide – nyugodt tengerparttal
február 24, 2017Cairns – trópusi hőségben
Cairns az egyik legnépszerűbb turistaközpont Ausztráliában a trópusi klímája, az esőerdők és a Nagy-korallzátonyok miatt. Több mint három óra iderepülni Melbourne-ből vagy Sydney-ből, de megéri a fáradtságot, mert különleges természeti kincsei miatt extra élményeket ad.
Szinte az egész város hotelekből áll, annyi a turista, én a Pullmannban szállok meg, amelyből kettő is van, egymással szemben a kikötőhöz legközelebb eső utca két oldalán. Hatalmas kaszinóval kötötték össze ezt a hotelkomplexumot, hiszen az ausztrálok megvesznek a szerencsejátékokért. A Reef kaszinóban még izompólóban is lehet rulettozni, vagy pókerezni, nem érdekli az öltözet a tulajdonosokat, az a lényeg, hogy vigye oda a pénzt minél több ember és veszítse el. Különlegesség, hogy a kaszinó tetején állatkertet létesítettek, lehet koala macikat simogatni, s aki az épület vas szerkezetét szeretné megmászni, arra is van lehetőség.
Az ide érkező turisták kedvenc időtöltése a kaszinó mellett a gourmet-világ felfedezése, amire itt jó lehetőség nyílik, mert egymást érik a különböző világkonyhákat bemutató éttermek. Ha végigsétálsz az Esplanaden, biztosan tudsz választani, s nagyon jó, hogy nemcsak drága, hanem megfizethető áru vendéglők is vannak. Ha az egészen olcsót keresed, akkor is találsz maguknak lehetőséget, az éjszakai piac kínai önkiszolgálói például igen nívós finomságokkal várnak.
Egy-egy kiadós étkezés után jólesik a séta. A városban nincsenek látványosságok, ez a település a sportolásról és a természetről szól, így a legjobb választás a gyalogláshoz a tengerpart. Sajnos itt nagy az apály-dagály miatt a tengerszint ingadozása, így hatóránként a beach-ről eltűnik a víz, visszahúzódik több száz métert. Éppen emiatt a parton mesterséges tengert hoztak létre, fehér homokos partszakaszokkal, folyamatosan mélyülő vízzel, hadd szórakozzanak egész nap a helyi lakosok és a turisták, hagy hűtsék le magukat, s ússzanak egyet biztonságos körülmények között. Ez a strandolási lehetőség ingyenes.
Ha mindenképpen természetes tengeri partszakaszra vágysz, akkor be kell ülnöd a kocsiba, s 30 kilométert autóznod kell Palm Cove-ig. Ez egy csodás álom part, a víz felé dőlő pálmafákkal, aranyos sétánnyal, kis butikokkal, vendéglőkkel. A parton lehet grillezni, iszogatni, pihenni. csak a sós vízi aligátorokra kell összpontosítanod, mert abból él itt pár száz példány, de erre hatalmas táblák hívják fel a figyelmedet, így mindenki a saját érdekében óvatos. Cápaveszély errefelé nincs, mert védőhálóval óvják a fürdőzőket, évente 700 cápát is kifognak, ami megnyugtató.
A Cairnsből Palm Cove-ba vezető úton juthatsz el a Kuranda vasúthoz, a Freshwater, azaz „Friss víz” elnevezésű állomásra, ahonnan egy antik panoráma vonat indul keresztül az esőerdőn Kuranda faluig. A vonat kabinjában kényelmes fotelekben ülhetsz, a hoszteszek pezsgőt, szendvicseket és süteményeket kínálnak, s közben gyönyörködhetsz a tájban. Számos viadukton és alagúton megy keresztül a vonat, s nagyobb látványosságoknál meg is áll, hogy a vendégek kiszállhassanak. Ilyen például a Barron-vízesés, amely olyan hatalmas vízhozamú, hogy tátott szájjal nézed, az biztos. Az esőerdő közepén, óriás sziklaormokon hull alá több száz méter magasból tombolva, a hatalmas mennyiségű víz, amelynek párája még melegebbé teszi a levegőt, ami amúgy is forró. Legalább negyven fokot mérnek minden évben novembertől márciusig ezen a vidéken.
A színes mozdony vontatta vonatot jól lehet fényképezni út közben, hiszen sokszor olyan nagy kanyarokat tesz, hogy a teljes vagonsor látható. A minket körülvevő esőerdő lenyűgöző, a völgyek jó fotótémát adnak, a lehúzott ablakon keresztül jól hallhatók a papagájok füttyentése.
Vitathatatlan, az aboroginalok, azaz az őslakosok csodás panorámával rendelkező helyet választottak maguknak életterükként. A központjuk Kuranda falu volt, amely ma is próbálja visszaadni a turistáknak azt a légkört, amilyen a múltban volt, s őrzi a kulturális hagyományokat. A Kuranda piacon akár egy órát is eltölthetsz, válogathatsz a fafaragásokban, ékszerekben, aboroginal művészeti alkotásokban.
Ha megunod a sétálgatást, akkor felülhetsz a Skyrail-re, ami nem más, mint egy függővasút, s másfél órás libegőzéssel visszatérhetsz a kiinduló állomásra. A libegőzés egészen egyedi élményt ad, hiszen ritkán láthatsz felülről esőerdőt. Éppen ezért találták ki ezt a látványosságot, hogy madártávlatból szemlélhesd meg a sokszor 100-150 méter magas fák alkotta esőerdőt, s a buja aljnövényzetet. Jó ötlet, hogy két megállónál is ki lehet szállni a gondolából, s sétát tehetsz az esőerdőben, ahol szakavatott kísérők magyarázzák el, melyik fa miért érdekes, s hogyan élnek a növények szimbiózisban az esőerdőben. Érdekesség, hogy az esőerdőben a talajra csak a napfény egy százaléka jut el, s emiatt a növények, a másik kárán, megpróbálnak feljebb és feljebb kúszni, mindent elkövetnek, hogy fényhez jussanak. Szerencsére itt nincsenek vadállatok, nem kell félni semmitől, maximum egy színes papagáj repülhet a közeledbe, ami viszont örömforrást jelent, vagy néhány hatalmas lepke szállhat a karodra, amit le kell fényképezni azonnal.
A vonat és a gondola kombinációja egyáltalán nem olcsó, 150 ausztrál dollár fejenként, de megéri, mert olyan szép helyekre kalauzol el a kirándulás. Ha akarod, az arcodra is ráfestenek aboroginal jelképeket, vagy megtanítanak, miként lehet hangot kicsikarni az ausztrál őslakosok speciális hangszeréből, a két méter hosszú fa csőből, aminek a neve didgeridoo. Ha még a Barron-folyón is szeretnél hajókázni, akkor megteheted, de további 20 dollárt kell fizetned.
A gondola végállomásánál koala kert vár, itt megölelgetheted az ausztrálok kedvenc állatát, amely csak eukaliptusz leveleket fogyaszt, s emiatt állandóan kábult.
Ha este visszaérsz Cairnsbe, ami csak egy ugrás a Skyrail gondola végállomásától, arra kell figyelned, hogy sötétedéskor elég sok denevér jelenik meg a belváros fakoronáin. A japán turisták, amelyekből olyan sok jár errefelé, hogy minden boltban japánul is ki vannak írva az információk, s az eladóknak is kötelező a japán nyelv ismerete, sokszor sivalkodnak, annyira félnek, jókat lehet mosolyogni rajtuk.
Ki vagyok én? |
L. Kelemen Gábor világjáró újságíró vagyok. Hobbim az utazás, eddig 104 országban jártam, ezek közül sokban többször is. Gyakorlatilag mindenhol megfordultam már a Földön, ahol nincs háború, éhínség, betegségek, extra veszély, mert ezeket a helyeket kerülöm.
Like-olj, kövess és oszd meg!
Feliratkozás hírlevélre!