Caipirinha koktél-mámor Rióban

Rióba bármely európai nagyvárosból 13 órás a repülőút, de megéri a pénzt és a fáradozást, mert fantasztikus élmény ez a városlátogatás.

A caipirinha a riói férfiak, vagyis a cariocák kedvenc itala. Igaz a hölgyek is imádják ezt a koktélt, amely cachaca cukornád pálinkából, készül, lime-al és barnacukorral, valamint sok jéggel. Hamar be lehet tőle rúgni, hiszen igen erős, de a koktél-mámornál nincs jobb…

A brazilok a caipirinha mellé egy kis empanádát esznek, a legkedveltebb a Paeo de Queiso, amely tulajdonképpen sajtkenyér, tapióka lisztből és Minas sajtból készül. Ha még acai gyümölcs jégkását is rendelsz ez után, az már szinte komplett étkezésnek számít. Az acai bogyó az amazeniai gyümölcspálma termése, lila színű fagyi szerűség készül belőle, s szuper desszertnek számit, annyi benne a vitamin, meg az antioxidáns.

Jómagam Santa Teresa bohém negyedében kóstoltam meg a fenti finomságokat, s engem is elkápráztattak. Kicsit bóklásztam kísérőmmel a környéken, megcsodáltam a helyi kocsmákat, kávézókat, belehallgattam a bárokból kiszűrődő bosszanova és szamba zenékbe, megnéztem a kifestett falu, vagyis „graffitis” házakat, majd felültem arra a járgányra, amely hasonlít a San Franciscoi-i híres villamosra, s átdöcögtem vele az Arcos de Lapa hídon, amely a belvárosig vitt ingyenesen.

A favellák szélén jártunk, de persze soha eszembe sem jutott volna beljebb merészkedni a riói szegény negyedbe. Rio lakosságának hetven százaléka favellákban él, drogbárok uralják ezeket, farkastörvények uralkodnak. Csak a 2016-os olimpia 3 hetére sikerült békét kötni a kormányzatnak a favellák uraival, de cserébe azért, hogy az ötkarikás játékok idején nem követnek el nagyobb bűncselekményeket a favellák lakói, nagy árat kellett fizetnie a kormánynak. A hallgatólagos megállapodás része volt, hogy a hatóságok nem vizsgálódnak bűncselekmények után, szemet hunynak az áramlopások felett.

A történelem során először a favellák lakói téglajegyeket vásárolhattak fillérekért, s a bádog viskóikat téglaépületekre cserélhették, amelyeket ráadásul be is jegyezhettek a földhivatalban. Egy családra ugyan csak átlagosan 7 négyzetméter lakóterület jut a favellákban, de legalább van hol lefeküdniük aludni…

A favellákból nincs kitörési lehetőség, aki szegénynek születik, az úgy is hal meg. A rióiak amúgy sem szeretnek dolgozni, az iskolák inkább csak gyerekmegőrzők, mint tanintézetek. A jó gimnázium, s egyetem méreg drága, ez csak a riói Leblon negyedben élő gazdagok fiainak és lányainak adatik meg, akik kisebb hadsereggel őriztetik a házaikat, rettegve a betörésektől.

Az átlagembernek még az is drága, hogy a családjával együtt elmetrózzon a Copacabana strandra, Rióban nincs metró bérlet, minden vonalra külön jegyet kell venni. Ebből fakadóan a Copacabánán sok a lopás, a riói fiatalok megpróbálják pótolni a hiányukat azzal, hogy a turistákat fosztogatják. Bevett szokás például, hogy nyolcan-tízen a homokban birkóznak a strandon, a lányokat a hajuknál fogva rángatják, s amíg ezt figyelik a fürdőzők, addig a háttérből előkerülnek a barátok, akik a gyanútlan, s a verekedést bámuló, így kissé figyelmetlenné váló turisták táskáit, értékeit elorrozzák…

Sok magyar is áldozatul esett már ennek a „fogásnak” a Copacabánán, de még Ipanemán is, amely elegánsabb fürdőhelynek számít. Itt találták fel egyébként a tanga bugyit, a szép fenekű brazil lányok itt hordtak először olyan fürdőruhát, amelynek szinte csak egy vékony fonat a hátulja, s az is bevág a viselője popsijába.

Az olimpia biztonságos volt 2016-ban, lépten nyomon állig felfegyverzett katonák vigyázták a rendet az utcákon, a helikopterek a nagyobb terek fölé leereszkedtek, s csakúgy mint a Rambo-filmeken a helikopterekből kilógtak a fegyveres katonák a föld irányába szegezett géppisztolyaikkal. Azóta persze nincs ilyen komoly rend, de ennek ellenére nem riasztanék el egyetlen turistát sem, aki szeretné látni Riót.

Sokan fotózzák  Rióban a Krisztus szobrot, amely a város jelképévé vált. A Largo do Machado térről indulnak a turista buszok a Krisztus szoborhoz, amely a 710 méteres Corcovado-hegy tetején díszeleg, s 38 méter magas. A legjobban a Donna Mária kilátóból lehet fényképezni a csodás tájat, a szobrot, én is ezt tettem, innen készülnek egyébként a híres riói tájképek, képeslapok. Fent a szobor közvetlen közelében gyakorlatilag csak úgy lehet jó képet csinálni, ha az ember lefekszik a földre, éppen ezért a turistáknak kitettek a járólapokra egy tucatnyi fekvő alkalmasságot, hogy ne a koszban, porban kelljen heverniük egy-egy jó felvétel érdekében.

A Corcovado-hegy növényzete nagyon buja, a Tijuca Nemzeti Park része ez, gyakorlatilag esőerdő, aranyos selyem majmokkal és lusta lajhárokkal.

A másik fantasztikus riói látványosság a Cukorsüveg-hegy. A tetőre függővasút visz fel, ahonnan belátható egész Rió. A Copacabana, a Botafogó öböl a vitorlásokkal, a Flamengó-strand, ahol a vízparton egy 70 négyzetméteres lakás 100 millió forintba kerül, a Maracana stadion, amely 200 ezer nézőt tudott befogadni, de visszabontották kisebbre, s ma már csak 100 ezer néző foglalhat helyet a lelátóin, így volt ez a 2016-os olimpiai megnyitó és záró ünnepségen is, amelyeken telt házat jegyeztek. A magasból szép látvány a Lago de Freitas tó is, ahol a kajak-kenu és az evezős versenyeket rendezték a riói olimpián.

Ha Rió, akkor szólni kell a karneválról is, ezt minden évben Februárban rendezik. A szamba iskolák felvonulásakor lépni sem lehet Rióban, olyan nagy a tömeg. Nemcsak a szamba dóm környékén, hanem az egész városban. Hagyományosan már száz éve több mint egy tucatnyi szamba iskola mutatja be a zsűrinek és a közönségnek az attrakcióját, egy-egy iskola 300-500 fellépővel jelenik meg, s legalább 5-6 képet mutat be. Fontos szerepet játszanak a szamba énekesek, a dobosok és a táncosok, s persze nem elhanyagolható az sem, hogy milyen kosztümökben lépnek fel a szereplők, akiknek 99 százaléka a favellákból jön.