Időutazás: átrepültem a dátumvonalon! Holnap indultam, tegnap érkeztem!
január 3, 2018
Kasyapa király palotájában jártam Sígiriyában a félelmetes sziklaormon
január 5, 2018

Kobratáncoltatást bámultam Sri Lankán a Bentota beachen!

India déli csücskénél szinte könnycsepp alakú sziget található az óceánban, ez Sri Lanka, 435 km hosszú és mindössze 225 km széles. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide, de az élet kifürkészhetetlen, így már itt is jártam.

Sri Lankának több mint 21 millió lakosa van, ennek 70 százaléka szingaléz, 20 százaléka tamil, a többi pedig más nemzetiség.

Görög, arab, portugál, holland, majd angol megszállók és gyarmatosítok kezében volt egykoron Sri Lanka. A görögök Taprobanénak hívták az országot, az arabok Serendibnek, az európaiak Ceylonnak, míg a helyiek Sri Lankának nevezték el. 1948-ben sikerült kivívnia a függetlenséget az egyenlítőhöz igen közeli szigetország lakóinak, de a szingaléz nevet – ami annyit jelent: „Lanka, az áldott” – csak 1972-ben, az új alkotmány kihirdetésekor tudták elfogadtatni.

Sri Lankán a turizmus sokáig azért nem fejlődhetett ki igazán, mert a tamil tigrisek évtizedeken át ádáz harcot vívtak, saját területeket próbáltak szerezni az országon belül. A háború eredménye: 25 év alatt 50 ezer halott. S totális elszegényedés. Bandanaraike elnök asszonynak 1997-ben sikerült némi békét teremtenie a két fél között, ami azonban igazán 2003 óta van érvényben. Körülbelül azóta nincsenek zavargások, s bátran utazhat ide a turista.

Az első fecskék az oroszok voltak, akik idemerészkedtek. S vitték a hírét a gyönyörű tájaknak, tengerpartnak, a növényvilágnak, a fantasztikus ízű gyümölcsöknek. Ma már nagy számban lepik el az oroszok a szállodákat, de elkezdtek menni a németek, az osztrákok sőt a magyarok is Sri Lankára. A jó hírek kapcsán kerültem én is az országba egy német utazási irodával.

Sri Lanka dél-nyugati tengerpartját ma a világ legegzotikusabb, legcsodálatosabb beachei közé sorolják. Ezen belül Kalutara, Beruwala és Kosgoda számít jónak, Bentota pedig a csúcsnak. Hatalmas hullámok, egészen speciális, porcukor finomságú sárga homok, nagy lélegző gyökerekkel megáldott trópusi fák, s „égig érő” kókuszpálmák fogadják a turistákat. Néhány fa 30 méter magasra is megnőtt, s enyhén az Indiai-óceán felé megdőlve szinte óriás legyezőként üzemel. Észnél kell lenni, nehogy egy érett kókuszdió ilyen magasságból a földre hullva fejbe csapjon, mert nem élnéd túl.

A parton egyébként kilométereket lehet gyalogolni északi és déli irányba egyaránt, ami ritkaság. Sehol nincs elzárt terület, a nagy szállodák is beljebb települtek.

A part sok érdekességet tartogat, a fürdés és napozás mellett órákig elszórakozhatsz Bentota Beachen. Lehet vásárolni dzsungelbambuszból faragott furulyát a víz közelében, ha valaki végigélvezi az árus szólóját. Az ára a vevőtől függ, egy dollárnak is örül a helyi lakos. Picit drágább mulatság, kétszer ennyibe kerül a kobratáncoltató mutatványa. A férfi, aki nagy selyemkendővel baktat naphosszat a parton, 2 dollárért előkapja bugyrából a kobráját, s már kezdi is a show-t. Nem zavarja, hogy a kígyó néha tánc közben odacsap a lábára, mert a hüllő méregfogát már rég kivették. Ha több turista gyűlik össze, hamar előkerül még egy kobra, amelyek fegyelmezetten ágaskodnak, ameddig elvárják tőlük a fotósok.

Az elefánt hátára felülni, s pár percet sétálni vele már jóval többe kerül. Hiába, sokkal drágább eltartani az óriási állatot, mint a kicsi kígyót. Sőt, az ár nem is arányos, hiszen az elefánt naponta 300 kiló pálmalevelet eszik, s 25 liter édesvizet iszik. Ezt előteremteni neki, nem semmi… Kicsit soványak is a bentotai elefántok, bár ez a turistákat nem zavarja, így is igen népszerűek a kedves ormányosok.

A halászok is sok figyelmet kapnak a parton, a turisták gyakran segítenek a vízből kitolni a keskeny kis lélekvesztőiket. Sajnos a fogás rendre igen szerény, a várt homárok helyett csak néhány csenevész kishal árválkodik rendszerint a hálók alján. Ebből nem futja nekik sokra.

Jobban járnak, akik a kókuszdióra szakosodnak. Bentotán, ahol a tenger találkozik a folyóval, több család él kókuszfeldolgozásból. Mindent hasznosítanak. A levét megisszák, a húsát kókuszreszelékként eladják, a kemény héjából merőkanalat gyártanak, a külső zöld burkot pedig három hónapig vízbe áztatják, majd a vizet kicsapva belőlük kókuszháncsot nyernek, amelyből kötelet, s hálót fonnak.

Hirdetés

Ha tetszenek az írásaim, görgess lejjebb a mobilodon, s keresd meg a Facebook boksz és a „Feliratkozás hírlevélre” jelölések között a Tetszik + Megosztás + Követem gombokat és klikkelj rájuk, mert ezzel segítesz, hogy minél több emberhez eljussanak a cikkeim. Ha szeretnél még közel 200 érdekes utazási riportot olvasni, akkor szörfölj az alomutazo.hu honlapomon, s a főmenüben böngészd végig a rovatokat.

Ha szeretnél hotelt foglalni bárhová a világban, akkor klikkelj rá most a booking.com egyik banner hirdetésére a blogomon, s már on-line foglalhatsz is azonnal!

www.alomutazo.hu

Booking.com

Ki vagyok én?

L. Kelemen Gábor világjáró újságíró vagyok. Hobbim az utazás, eddig 109 országban jártam, ezek közül sokban többször is. Gyakorlatilag mindenhol megfordultam már a Földön, ahol nincs háború, éhínség, betegségek, extra veszély, mert ezeket a helyeket kerülöm.

Like-olj, kövess és oszd meg!



Feliratkozás hírlevélre!

Booking.com
Booking.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás