Angkor, Angelina Jolie (Tomb Raider) nyomában
március 31, 2017
Nyaralj fél áron az albán riviérán, Durresben és Golemben!
április 3, 2017

Barátkozás a királypingvinekkel

Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy az egyik legemlékezetesebb kalandomról részletesebben is beszámoljak. A Falkland-szigeteken lévő pingvin-szafarimról lesz szó.

A Falkland-szigetek az Atlanti-óceánban található keleti irányban Dél-Amerika partjaitól. Fővárosa 1845 óta Stanley, ami a keleti fő szigeten terül el. Nevét Lord Stanleyről kapta, az úr, az egykori angol gyarmat főtitkára volt. Ma a Falkland-szigetek Nagy Britannia teljes jogú tengerentúli külső területe, de mindmáig az argentinok is igényt tartanak rá, azzal az ürüggyel, hogy 1769-ben Buenos Aires spanyol kormányzója megvásárolta Port Louis francia települését Kelet-Falklandokon.

Az argentinok Malvin-szigeteknek hívják a területet, s 1982 áprilisában háborút indítottak, hogy megszerezzék. A szigeteken lévő 72 angol katonát hamar kiebrudalták, de hamarosan jött az utánpótlás Nagy Britanniából, s az angolok már júniusban leverték a támadást, kiűzték a betolakodókat, úgy hogy a civil lakosságból csak 3 ember esett áldozatul, s a stratégiailag fontos területet ma is komoly hadsereggel védik. Az argentinoknál ez a vereség egyben a katonai diktatúra bukását is jelentette, azóta alkotmányos demokrácia van az országban.

Láthatóan is jelen van a brit haderő mindmáig a Falkland-szigetek fővárosának utcáin, domboldalain, s az óceánt radarral ellenőrzik. 150 mérföldes körzetben nem közelítheti meg egyetlen hajó sem a szigeteket, mert azonnal riasztás történik. Az argentinok, akik ma is úgy vélik, hogy jogilag őket illetnék a szigetek, néha-néha bemerészkednek a demarkációs vonalon túlra egy-egy hajóval, de az angolok azonnal lépnek ez ellen, s kiszorítják őket.

A már több mint negyedszázaddal ezelőtti véres konfliktus szörnyű mementója az a 117 taposóaknával agyontelepített terület, ami ma is életveszélyt jelent a Falkland szigeteken élők és az ide tévedő turisták számára. Mivel plasztikból készült taposó aknákról beszélünk, így nagyon nehéz feltérni és felszedni őket, a kereső berendezések nem „látják”, nem észlelik. Stanley közelében fél méterre az út mentén nagyon sok terület ma is le van zárva és méterenként elhelyezett figyelmeztető táblák jelzik a veszélyt. Elég, ha csak kisodródik egy autó a kanyarban, s máris az elaknásított területre repül, ami azonnal felrobbanhat. Még belegondolni is szörnyű, éppen ezért a Falklandokon mindenki nagyon lassan vezet, nem kockáztat. Szerencsére a szigetek összlakossága mindössze 2478 ember, ebből a fővárosban 2115 lakik, akik közül csak kevésnek van autója, így dugótól, előzgetésektől nem kell tartani azon a kevés úton, ami egyáltalán létezik. Amikor ott jártam, szembe jövő autót talán egyet-kettőt láttam az országúton, előzőt pedig egyet sem, annak ellenére, hogy órákig autóztam.

Stanley látványosságai fél óra alatt megtekinthetők. Maga a város öt utca felfelé az óceán irányából és nyolc utca keresztbe. A Christ Church katedrális a tengerparti főúton található, 1892-ben épült vörös tégla és kő templom ólomkristály üvegablakokkal díszített. Mellette látható a bálna állkapocs csontokból emelt négyágú diadalív egy szép park közepén, 1933-ban állították ide az angolok uralkodásának 100 éves évfordulójára. Szép emlékművet, a Totem Polle-t, állítottak az 1982. évi falklandi háború megnyerése alkalmából a helyi lakosok, ezzel is megünnepelve, hogy az argentinoknak nem sikerült bekebelezniük őket, s maradt a megszokott angol fennhatóság.

A helyi kormányzó házát is bemutatják a turista irodák a külföldieknek, a 19. században emelt fa épület. A kertjét három főállású kertész gondozza. A ház lakója minden esetben a londoni kormány által kinevezett helyhatósági vezető. Fontos látványosság a fővárosban a Britannia House múzeum is, amely a Falkland-szigeteken zajló életet mutatja be, s a parthoz közel kiállított Lady Elizabeth hajóroncs, amely arra emlékeztet, hogy Falkland felé tartva a Horn-fokot igen nehéz megkerülni, s szerencsésen túlélni. Sok turista nézi meg a Gipsy Cove nevű partot, ami tényleg csodálatos, a Jubilee Villas elnevezésű házsort, amelynek tagjai 1887-ben készültek, s tipikus angol épületek, az első világháborús emlékművet és a Pioneer úton lévő 150 éves Colonist’ Cottage nevű házat, az első gyarmatisítók jellegzetes épületét.

A helyi lakosság, csakúgy, mint az angolok, jobbkormánnyal ellátott autókat vezet. Angol a hivatalos nyelv, a férfiak lóversenyre járnak, golfoznak a szigetek egyetlen 18 lyukas pályáján, amely a világ legdélibb és legszelesebb pályája, s igazi angol stílusú kocsmákban töltik a szabadidejüket. Minden évben április 21-én hatalmas parádéval ünneplik meg az angol királynő születésnapját, annak ellenére, hogy Erzsébetnek még nem volt ideje ellátogatni egyszer sem a Falkland-szigetekre, csak a családtagjai jártak itt. Leginkább András herceg áll közel itt a néphez, aki az argentinok ellen berepülőpilótaként szolgált. Semmiféle dél-amerikai befolyás nincs a városban. Az üzletekben Falklandi fonttal lehet fizetni, amelynek értéke megegyezik az angol fontéval, de elfogadnak a boltosok amerikai dollárt is.

A rádió a londoni BBC adását sugározza élőben, itt legfeljebb 3 órával később tudja meg mindenki a híreket, amikor ugyanis a Falkland-szigeteken dél van, akkor Londonban már 15 órát mutat a Big Ben toronyórája. A helyiek újságot nem nagyon olvasnak, legfeljebb a Pinguin Newst, ami hetente egyszer jelenik meg Stanley-ben, A/4-es formában, húsz oldalon, rendkívül egyszerű kivitelben. Még az is lehet, hogy csak fénymásolják, olyan kicsi a példányszáma. Mivel nem nagyon tudnak miről írni ebben a lapban, olyan fontos hírek is bekerülhetnek a hasábokba, mint például az, ha egy tanítónőt kineveznek osztályfőnöknek az általános iskolában. Ha valaki 60 fontot lop, s ezért 30 nap börtönre ítélik felfüggesztve, az már vezércikk is lehet.

A szigeteken több a férfi, mint a nő, ezért az uraknak el kell repülniük Chilébe, vagy Angliába barátnőt és feleséget keresniük. Nem könnyű a választás, a jelenlegi lakosság 25 százaléka érkezett Európából, az anyaországból, 5%-a pedig Chiléből. Sokan ódzkodnak attól, hogy a világ legkisebb fővárosában éljenek, vagy még ott se, hanem egy farmon, ahol birkákat tenyésztenek, s az egyetlen foglalatosság a birkanyírás. Hatszázezer birka él a Falkland-szigeteken, amelyek imádják az itt növő magas füvet. Mivel a szigeteken nincs műtrágya, vagy egyéb vegyszerezés, ezért minden birka bio, amelynek a gyapjúja extra jó minőségű emiatt. Az éves gyapjú hozam 1800 tonnát tesz ki.

Érdekesség, hogy a területek a privát gazdaságok földbirtoka alapján be vannak kerítve, s ha autózunk a szigeteken, akkor állandóan kapukat kell kinyitnunk, meg bezárnunk magunk mögött útközben, hogy haladhassunk. Fontosak ezek, mert a birkák elkóborolhatnának a nyitott kapukon keresztül, s az után soha nem tudná bizonyítani senki, hogy melyik állat kinek a farmjához tartozott. A gyapjúból a szigetek bevételének az ötven százaléka származik, negyven százalék a halászat (főleg pisztráng van nagy mennyiségben a vizekben), tíz százalék pedig a turizmus. Gyakorlatilag más bevételi forrás nincs, semmit sem termelnek a szigeteken, még egy négyzetméter bevetett, vagy megmunkált földet sem látni a Falklandokon, vagy ami különösen feltűnő: nincs egyetlen fa sem. A helyiek azt mondják, hogy túl vizes és köves a talaj, s ezért nem foglalkoznak mezőgazdasággal, az igazság azonban valahol ott lehet, hogy nem túl szorgalmasak a lakosok. Inkább bámulják a tévét naphosszat.

 

Érdemes feltenni a kérdést, vajon mi vonzza a Falkland-szigetekre a turistákat, mert igen komoly számban érkeznek ide a külföldiek. A válasz egyszerű. A pingvinek. A Falklandokon élnek a Gentoo, a Macaroni, a Jackass, vagy Magellán, a Rockhopper és a királypingvinek. Összesen 880 ezer darabot tartanak nyilván.

A királypingvin a legnemesebb. Ez a második legnagyobb pingvin faj, akár egyméteresre is megnőnek ezek a kedves állatok. A királypingvinek különösen elegánsak. Fekete „szmokingot” hordanak, hasuk tiszta fehér, nyakuknál, a csokornyakkendő helyén narancssárga elszíneződés látható, a csőrük alja piros, a fejük oldalán, ahol az embereknek a fülük van, narancssárga háromszög látható. A kicsinyeik – érdekes módon – teljesen barnák. A tollazatuk inkább szőrméhez hasonlít, s feltűnő, hogy mindegyik pufók, szemben a felnőttekkel, amelyek vékonyak, elegánsak.

A többi pingvin fele ekkora, s eltér a kinézetük a királypingvinekétől. A Gentoonak például narancssárga a lábfeje és nem fekete, s a nyakán nincs sárga folt. A Macaroni bolyhos és a feje tetején élénksárga tollazat van, mint az indiánok fejdíszén. A Jackass, vagy Magellán feje, mellkasa és oldala fekete-fehér csíkos, a Rockhopper pedig húzott szemeivel és a fején lévő sárga oldal tollazattal úgy néz ki, mint egy bagoly.

A falklandi Volunteer Point elnevezésű helyen 1971 óta százával élnek királypingvinek, a jóval több, mint ezertagú kolónia, amely évente legalább kétszázzal gyarapodik, az egyik legnagyobb az egész világon. Sokan azt hiszik, hogy a Falklandokon nagyon hideg van egész évben, s ezért tudnak itt a pingvinek létezni, de ez nem igaz. Decembertől február végéig 18-22 fok meleget mérnek, ami az ózón lyuk miatt sokkal erősebbnek érezhető, itt rendkívül tiszta a levegő. Nincs légszennyeződés, s a nap sugarai jobban melegítenek. A pingvinek a mínusz harmincat és a plusz harmincat is elviselik, persze hozzá kell tenni, hogy a víz az élő helyükön nyáron is hideg, ha lebuknak pár méter mélyre, akkor a számukra legkellemesebb hőmérsékletet élvezhetik. Májustól novemberig már hűvös az idő, július-augusztusban pedig rendszerint havazik.

Port Stanleyből, azaz a főváros kikötőjéből négykerék-meghajtású terepjárókkal indulunk a pingvinekhez. Hetvenöt kilométerre található a telephelyük, de ez mégis két és fél órát vesz igénybe, hiszen kiépített út csak a Johnsson’s Harbour-ig van, utána nyílt, nehéz terepen lehet csak haladni. Előírás, hogy egy dzsip nem vághat neki az útnak, mert olyan sok veszély fenyeget az elakadásra. A Falklandokon csak pár éve vezették be a mobiltelefont, azt is csak a főváros területén, kint a terepen nincs vétel, nem lehet segélyhívást sem indítani. Csakis a társak vontathatnak ki a hatalmas kátyúkból, ha belesüppedünk a terepjáróval a kisebb mocsarakba. Van is ilyen segítségre szükség. Amíg eljutunk a pingvinekhez, sok-sok alkalommal kell megállnunk, s hol az egyik-hol a másik dzsipet kell kivontatni a konvoj tagjai közül. A dzsipszafari olyan, mintha a Camel Trophyn indulnánk, hihetetlen nehéz terepen, sokszor negyven százalékig megdőlve, vagy éppen a teljes kerékmagasságig elsüllyedve haladunk, az agyunkat is kirázza terep, de nem siránkozunk, hiszen a pingvinek látványa mindent megér. Ritka lehetőség saját életterükben látni a pingvineket és nem az állatkertben bezárva őket.

A Volunteers partszakaszhoz érkezve elakad a lélegzetem. Ilyen impozáns, pazar tengerparti szakaszt nem nagyon lehet látni a világon. Körülbelül három kilométer hosszú. Kristálytiszta víz, hatalmas hullámok, világítóan fehér, liszt finomságú homok, ezüstös fényű alacsony növényzet, s amerre a szem ellát – pingvinek. Sokan sétálgatnak méltóságteljesen a tengerparton, éppen halászathoz készülődve, akadnak, amelyek már a vízben úsznak, bukdácsolnak lefelé halakat keresve, a többiek pedig kint a szárazföldön álldogálnak, vagy éppen bandukolnak valahová. Vagy a víz irányába, vagy onnan visszafelé a csoportjukhoz. Olyan szépek, méltóságteljesek, aranyosak és szelídek, hogy az ember nem is gondolná. Akár fél méterre is meg lehet közelíteni őket, nem szaladnak el.

 

Tudni kell, hogy a pingvinek a szárazföldön élnek, csak az élelemszerzés céljából mennek be a vízbe, s amint fogtak már elég halat, azonnal kijönnek onnan. A vízben nem érzik magukat biztonságban, hiszen a rozmárok, s az elefánt fókák kedvenc eledele a pingvin. Akkor nyugodhatnak meg a pingvinek, ha a szárazföldön vannak, mert ott senki sem vadászik rájuk. Még az ember sem, ami ritkaság, hiszen az emberek mindent lőnek. Pingvint viszont soha. Csak a tojásaikat eszik meg, azok közül is azokat, amelyeket otthagynak a szülők az odúikban, s amelyeket nem költenek ki. Sok pingvincsalád földalatti odúkban él, oda húzódik vissza a nagy szél és a viharok elől, s ott költi ki a tojásait. Érdekes látvány, amint a pingvinek álldogálnak az odúik felett, mindenki a saját „lakásánál”.

A pingvinek egyébként októberben szokták lerakni a tojásaikat. Általában úgy melegítik, hogy a lábfejükön tartják a tojást, s a hasa aljukkal adnak meleget. 39-53 napig tart az inkubációs szakasz, fajtól függően, először a nőstény állat melegíti egy pár napig, majd megosztja a hímmel a feladatot, s felváltva vannak szolgálatban négy-négy perióduson keresztül. Ha véletlenül elgurul a tojása egy párnak, akkor feladják, nem foglalkoznak tovább a költéssel. Ha megszületik a kis pingvin, akkor 35 napig még felügyelet alatt tartja a pár a kicsinyét, élelmet hoz neki, védelmezi, majd szabadjára bocsátja. Télen a felnőtt pingvinek élelemszerzés céljából sokszor elúsznak egészen az Antarktiszig, s akár 4-5 hónapra is eltűnnek. Ez idő alatt a gyerek pingvinek a nyáron felhalmozott hájukból élnek, de az az igazság, hogy sokan nem bírják a nélkülözést, s elpusztulnak.

Fontos szabály a pingvinek látogatásakor, hogy nem szabad keresztezni az útjukat. Mert akkor megzavarodnak, megijedhetnek. Ha leülünk, vagy csak álldogálunk, akkor szépen elsétálnak mellettünk furcsa, Chaplin-es mozdulataikkal, s már fényképezhetjük is őket. Szerencsénk van, hétágra süt a nap, legalább 12 fok van, s így az sem zavaró, hogy iszonyatosan fúj a szél. A Falklandokon mindig süvít, sőt rendszerint esik az eső is, vagyis ez extra alkalom a pingvinekkel való együttlétre.

A pingvinek általában nagy hanggal vannak, folyamatosan csivitelnek, sokan ilyenkor az ég felé tartják a csőrüket, megnyújtják a nyakukat, s kitárják a szárnyaikat. Ebben a pózban valahogy még vonzóbbak, szebbek, az ember nem győzi fényképezni őket. Főleg csoportban szeretnek tartózkodni, sokszor annyira közel egymáshoz, hogy összeérnek. De azért van, aki elkószál.

 

A pingvineken kívül még 226-féle madár él a Falkland-szigeteken, közülük talán a legszebb az albatrosz, amelyből 800 ezer darabot számlálnak. Tizennégyféle tengeri állat él a partközeli vizekben, rozmárok, elefánt fókák, különböző fajú delfinek, gyilkos bálnák és még sorolhatnánk.

Ki vagyok én?

L. Kelemen Gábor világjáró újságíró vagyok. Hobbim az utazás, eddig 104 országban jártam, ezek közül sokban többször is. Gyakorlatilag mindenhol megfordultam már a Földön, ahol nincs háború, éhínség, betegségek, extra veszély, mert ezeket a helyeket kerülöm.

Like-olj, kövess és oszd meg!



Feliratkozás hírlevélre!

Booking.com
Booking.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás