Róma él és virul!
február 24, 2017
Szenpétervár gyöngyszemei
február 24, 2017

St. Moritz – a világ teteje!

Így hirdeti magát a svájci város, s nem is alaptalanul. Több életmód magazin is az első helyre sorolja ezt a települést a síparadicsomok között. Sokak szerint még a híres francia Courchevel 1850-et is veri, ami nem könnyű feladat.

Minden esztendőben január második hete a csúcs szezon, hiszen ekkor rendezik a város befagyott taván a nemzetközi lovas póló bajnokságot, amely egyben Világ Kupa esemény is. A másik nagy lovas esemény a fehér turf, azaz a havas pályán való, szántalpas kocsikkal zajló fogathajtás. Ezt is a befagyott tavon rendezik februárban.

A svájci síparadicsomban egymást érik az 5+1 csillagos luxushotelek. Carlton, Kulm, Kempinski, a Suvretta, a Badrutt’s Palace… Ez utóbbi hotel indította el a turizmust száz évvel ezelőtt St. Moritzban, s ez a zászlóshajó ma is. A zöld tornyos, termésköves, néhol faszerkezetes palota előtt található Európa talán legluxusabb utcája, butik sora, itt kétszintes magasságban egymást érik a világ legdrágább márkáinak szaküzletei, kifolyik a boltokból az arany, a gyémánt, a szőrme, az elegáns ruhák, s cipők sokaság. Az árak rettenetesen magasak, normális ember számára megfizethetetlenek, de aki St. Moritzba jár síelni, annak ez meg sem kottyan.

S hogy kik járnak St. Moritzba síelni? Elsősorban a gazdag oroszok. A vendégek nyolcvan százaléka orosz, s a fennmaradó húszon osztozik a világ többi nemzetének állampolgára. Ebből kifolyólag az a furcsa helyzet állt elő, hogy Svájban ma már sok helyen cirill betűkkel van kiírva az információ: a butikok reklámjai, az árak. Ráadásul a kiszolgálók beszélnek oroszul is.

– Hova jutott a világ?- kérdezi sok svájci nyugdíjas. Hét ide. A pénznek nincs szaga. Hogy honnan lett az orosz turistáknak megszámlálhatatlan mennyiségű svájci frank a pénztárcájukban azt nem kérdezi senki. S még azt is elnézik nekik az elegáns helyeken, hogy – szerényen fogalmazva –  nem a legszimpatikusabban viselkednek, zajonganak, dorbézolnak.

Kezdenek megjelenni egyébként St. Moritzban a kínaiak is. Ők még, ha lehet, rosszabbak az oroszoknál is. Még ott tartanak, hogy pamut melegítőben utaznak, még hangosabbak, néha köpködnek, de már biztonsággal felismerik a fekete autók között a Rolls Royce-okat. Persze, a pénzükért ők is megkapnak mindent. Főzhetnek rezsón az éjszakánként másfél-két millió forintba kerülő lakosztályokban ragadós levest, vagy teát, mert egyelőre ezt még nem kapják meg a közös éttermekben. Egyelőre…

Én Zürichbe repültem, s onnan vonattal mentem fel az 1775 méter magasan lévő St. Moritzba. Utamat a Svájci Turizmus hivatal segítségével a Swiss Travel System, vagyis a helyi MÁV támogatta. Az előre megvásárolható Swiss Pass remekül működik, csak a vonatindulás előtt ki kell tölteni az utazás dátumát és már fel is ülhetsz a kupéba.

Sokkal biztonságosabb vonattal közlekedni a hegyekben,  mint az autóval, s az garantált, hogy a vonatok másodperc pontosan elindulnak és meg is érkeznek a célállomásra. Az első osztályon igen elegáns környezetben lehet utazni, óránként megjelenik a hosztesz, aki forró teát, kávét, édességeket, szendvicseket kínál. S az úton a táj lenyűgöző. Az Unesco világörökség része az Alpokon keresztülvezető út, a sok alagúttal, viadukttal, a hatalmas hegyek látványával. Külön öröm, hogy a vasút társaság angol nyelven is bemondja út közben, hogy az ablakon át milyen érdekességeket látunk. Illetve azt, hogy a vasút milyen terepen halad, hány kilométeres alagutakon megy át, miként építették meg körkörösen a sínpárokat, hogy fel tudjon jutni az Alpok meredek hegycsúcsaira fogaskerekek nélkül.

Zürichből 4 óra vonatozás és máris St. Moritzban vagyok. A fekete Rolls Royce-ok a Badrutt’s Palace autói, ez számit a csúcsnak St. Moritzban, ebbe szállnak be a kínaiak, akik végig az útitársaim voltak a vonaton, sőt egy részük Budapestről a Malév gépen is. Engemt egy S 350-es fekete Mercedessel vár a szintén giga luxus Carlton hotel sofőrje, annak is a hosszított változatával, hogy hátul ülve kellően ki tudjam nyújtani a lábaimat.  Csodás hóesésben suhanunk a hotel felé, ami 5 percre van a pályaudvartól, s rögtön bele is csöppenek a szuper gazdagok mesevilágába.

Dominic Bachofen vezérigazgató fogad, ő a meghívóm 2 éjszakára. Pazar, közel 100 négyzetméteres lakosztályt kapok, modern és antik bútorokkal berendezve, a mai top stílusnak megfelelően. Az ilyen vagy ehhez hasonló lakosztály 5 ezer svájci frank egy éjszakára, vagyis közel 1,5 millió forint. Nem gyakori a magyar vendég, de ha jön, akkor honfitársaink szeretik a Carlton lakosztályt kérni. Ez az egyik legnagyobb, s legdrágább, ez a magyar virtus…

A hotelben mindenki kedves. Nyugodt. S beszélget a másikkal. A svájciak St. Moritzban németül és olaszul szólnak egymáshoz, de egy helyinek nem probléma a francia, sőt az angol nyelv használata sem. St. Moritz élő város nyáron is, nemcsak szezonálisan, télen telik meg, a szállodák július-augusztusban is nyitva vannak, ilyenkor a kirándulók érkeznek a hotelekbe.

A Carlton hotel eredetileg – a legenda szerint – az orosz cár nyári rezidenciájának készült, 100 évvel ezelőtt. Pár esztendeje felújították, nem kevesebb, mint 65 millió eurót költött rá a tulajdonos, a grand hoteleket üzemeltető Tschuggen-csoport feje. A felújításnál hihetetlenül összpontosítottak a szobák nagyságára és belső tervezésére, bútorozására, így ma ez St. Moritz legelegánsabb hotelje. Csak lakosztályt kínálnak, mindegyik a völgyre, a hegyekre és a tóra néz.

A hotel tulajdonosa és menedzsmentje tisztában van azzal, hogy az emberek nem szeretnek rosszabb körülmények között pihenni, mint ahogy amúgy élnek otthon, ezért a legtöbb lakosztály 50-60-80-95 négyzetméteres, de van még ennél is nagyobb. Jók a terek, hatalmasak a fürdőszobák, s a berendezés lenyűgöző. Minden emelet valamennyi lakosztálya más designt kapott, a színek harmonizálnak, a falakat nemcsak egyszerűen lefestették, vagy letapétázták, hanem speciális mintázattal látták el. Sok fal nem egyenes, hanem játékosan hullámos, több helyen rusztikus belső vakolat van. Azt lehet mondani, hogy művészi a kialakítás. A bútoroknál a modern keveredik az antikkal, s csodás hangulatot ad.

A Carlton hotelben exkluzív inas-szolgálat van. Az inas érkezéskor kipakol az utas bőröndjéből, s elutazáskor bepakol, rendben tartja a polcokon a ruhákat, amit kell, kivasal. Kérésre akár a szaunába is leviszi a vendégnek a lakosztályában felejtett fényképezőgépet. Nincs lehetetlen óhaj. Még azt is el tudta intézni tavaly a Carlton személyzete, hogy december 31-én este 9 órakor kinyisson St Moritz szmoking üzlete, mert néhány vendég elfelejtett a előírásnak megfelelő ruházatot hozni magának a szilveszteri gálaeseményre.  Néhány éve szilveszterkor egész pontosan 32 orosz vendégnek kellett egy órán belől este 9 órakor szmokingot eladni, s hozzá inget, csokornyakkendőt, cipőt, övet, meg miegymást. Nem rossz biznisz, persze csillagászati áron.

A Carlton a lehetetlen kéréseket is megoldja. Az egyik arab vendég nemrégiben este 8 órakor azt kérte, hogy másnapra a lakosztályát nyissák össze még 2 másik lakosztállyal. Az egyikbe rendezzenek be fitnessz termet gépekkel, hogy a saját személyi edzőjével ott a magányában tudjon edzeni, a másik lakosztályt pedig étkezőnek rendeztette be. Minden egyéb bútort el kellett vinni. Potom 4 millió forintra jött ki így egy éjszaka a vendégnek, de biztosan megérte neki, mert egyedül izzadhatott a futógépen, nem bámulta senki.

Szólnom kell a gasztronómiáról is. A Carlton Romanoff éttermében nemcsak sommelier dolgozik, aki a borok szakértője, s tud kínálni az ételekhez megfelelő nedűket. Itt van aqua sommelier is. Aki a vizeket ismeri a legjobban. Ma már divat extra ásványvizeket fogyasztani, de az utasok többségének egyelőre fogalmuk sincs, melyik víz miért jó. Az aqua sommelier megmondja. Akad olyan üveg víz, amely 120 euróba kerül, mert annyira extra, ezt is ismerni kell… Csak az igazán tehetősek szerethetik meg persze.

A Carlton sí szobájában természetesen lehet sícipőt bérelni, meg léceket, sőt ott a helyszínen lehet sílift kártyát is venni.

A sícipőt feladták rám, nem kell egy csathoz sem hozzányúlnom, majd egy Mercedes Vianoval vittek ki a pályára. Mivel minden vendéget úgy vár a hotel, hogy saját névre szóló névjegyet nyomtatnak neki, ha befejezed a síelést, akkor a névjegyeden szereplő telefont felhívod, s már indul is érted a Mercedes sofőrje, hogy visszavigyen a hotelbe.

Maga a sípályarendszer természetesen csodálatos. Hét hónapig lehet itt síelni, összesen 350 kilométeres pályán. Annyi pálya van, annyi lifttel, hogy egy héten át sem lehet besíelni.

Fogaskerekű vasút visz fel a s a hegyre, ahonnan aztán indulnak az ülős liftek, no meg a 3000 méter magas csúcsra a függővasút. Fennt a tetőn egymást érik a hütték, azaz a nyitott terasszal is rendelkező kocsmák, szól a zene, kínálják a Moet Chandon és a Veuve Cliqoet pezsgőt, a bombardiert, ami nem más, mint felmelegített tojáslikőr tejszínhabbal, s a finom falatokat.

St Moritzban a hegytetőn a sláger nem más, mint a libamáj szarvasgombával, persze méregdrágán. Szarvasgombát szinte mindenre tesznek, mert ez elegáns.

A svájci minimálbér 3300 frank. Majdnem egymillió forint. Nálunk csaknem egy év alatt kap ennyit az átlagdolgozó. Képzelhetitek, hogy akkor mennyit keresnek, akik nem minimálbéren vannak. Ebből lehet költeni, ez annyira sok pénz, hogy meg sem kottyan senkinek a drága szarvasgomba. S, aki azt mondhatja, hogy St. Moritzban síel, az biztosan sikkesnek számit.

St. Moritznak sikerült elintéznie, hogy a várostól 8 km-re lévő völgyben privát repteret építettek, s ott schengeni határt létesítettek. Korábban a gazdag vendégeknek Zürichbe kellett repülniük, hogy beléphessenek az országban, s onnan kellett újra felszállniuk a kisgépükkel hogy eljussanak St Moriztba, most már direktben érkezhetnek ide, mert itt is van vízum és útlevélkezelés. Ez az oroszoknak fontos, akiknek kell schengeni vízum, s akik most már Moszkvából direktben repülhetnek a privát gépükkel síelni. Értékelik is, mert sokan szállnak le, s parkoltatják itt egy-két hétig a kisgépüket.

Jelenleg St. Moritzban lakást venni, ugyanolyan drága, mintha valaki a párizsi Champs-Élysée-n akarna vásárolni, vagy New Yorkban a 5th Avenue-n, esetleg Tokió szívében. S hogy ez mit jelent a számok nyelvén? 8-10 millió forint egy négyzetméter. S ha valaki azt hiszi, hogy nincs nagy ingatlanforgalom, akkor az téved. Ahogyan a St. Moritz-i főutcán egy Dior butik többet ad el, mint Genfben a legdrágább negyedben, úgy a lakásokat is viszik.

St. Moritzban különleges történelmi látnivalók nincsenek, talán a Leaning Tower, a 12. századból való templom az egyetlen igazi érdekesség, amely jobban megdőlt, mint a pisai ferde torony, 5.5 fokkal tér el a függőlegestől a 33 méter magas torony. Annyi eseményt rendeznek St. Moritzban, hogy ezek vonzzák ide az embereket a síelés mellett is.

Májusban kiürül a város, bezár minden, de egy hónap múlva újra nyitnak a hotelek a nyári szezonra, s ma már a nyári turizmus is csak 20 százalékkal kevesebb, mint a téli a szobák eladásából lehet ezt látni. Nyáron persze negyedével olcsóbbak a hotelek, de még ez az ár is igen magas.

St. Moritzban a Kempinski hotel jelenlegi helyén kezdődött az élet százötven évvel ezelőtt. A forrásvíz miatt, ami remek a gyomorra ide jártak tisztítókúrára az emberek. A mai Kempinski helyén is egy ilyen egészségmegörző szálloda üzemelt.

Jelenleg ez egyik csillaga a városnak, az ultra luxus Kempinski Grand Hotel des Bains családi hotel, remek éttermekkel. Itt van St. Moritz első és egyetlen 1 Michellin-csillagos étterme, a Cá d’Oro, amelynek séfje, Matthias Schmidberger még csak alig múlt 30 éves. Nagyon büszke rá a Kempinski, még a hotel executive séfje, Matthias Roock is, aki nagyban segíti a munkáját. Ez az étterem mellett egyébként még a völgyben van több más Michellin csillagos étterem is, de ezek különböző falvakban, a városon kívül. Összességében a völgy 37 Michellin-csillaggal büszkélkedhet.

A Kempinski nagyon ad a gasztronómiára. Az olasz és mediterrán Michellin-csillagos étterem mellet a város első igazi borétterme, az Enoteca is itt található, olyan tapaszokkal, amire csak vágyik minden turista. A borkínálata kifogástalan, s érdemes megkóstolni a francia kínálat mellett a svájci borokat meg grappákat is, mert ezek is kiválóak. Az ételek az álom kategóriába sorolhatók, főleg az ausztrál wagyu marha, amit nagyon jól csinálnak. Ugyancsak csúcs a Kempinksi Les Saisons étterme, ami 14 Gault Millau ponttal rendelkezi, s amely elnyerte „A legjobb reggelit szervírozó hotel Svájcban” elismerő címet.

A 2002-ben nyitott Kempinskinek 184 szobája és lakosztálya van, óriási hotel, s nagyon emberközeli. Melegséget áraszt, s 24 órás concierge szervizt biztosít. Nagyon sok magyar dolgozik itt, 15-20 magyar alkalmazott várja a vendégek óhajait a recepciótól a 2800 négyzetméteres uszodán és spa-n keresztül az étteremig. Igen fontos szempont, hogy a legendás Hahnensee sípálya a szálloda előtt ér véget, s 100 méterre a hoteltől indul a sílift a Corviglia régió besielésére. A szálloda előtt van az Engadine sífutó maraton pályája is. A vendégek innen remek túrákra is indulhatnak, akár sziklamászásokra is.

Nagyon kedvelt hotel a vendégek körében a Kulm. Brit stílusú épület, eredetileg a Badrutt’s család birtokában volt, de azután eladták. A közösségi helységek úgy vannak berendezve, mintha egy főúri palotában lennénk, hihetetlenül elegáns. A folyosókat sport relikviák vitrinbe rakott sokasága díszíti, elsősorban szánkó események trófeái, hiszen a szállodától nem messze található a világ egyetlen természetes jégből alkotott olimpiai bob- és szánkópályája, ahol egész télen nagy versenyeket tartanak. Ez a hotel bent van a városban, innen 2 perc, s máris az üzleti negyedben találod magadat, lehet vásárolni. A hotelnek több étterme van, annyira magas szintű, hogy este csak zakóban és nyakkendőben lehet vacsorázni a fő étteremben. Nem szokás, de a Kulm még pizzériát is üzemeltet, persze elegánsat, mert ebben a műfajban is lehet nagyot alkotni.

A Kulm hotelben hatalmas uszoda, panorámás pezsgőmedence és szauna található, s e mellett épült egy csodás jégpálya, valamint curling pálya is, amelyen egyszerre akár tíz csapat játszhat. Pazar élmény St. Moritzban curlingezni, hiszen a pályáról magas hegyeket látni, jó a levegő, s ez a sportág igazán társasági élményt nyújt. A „köveket” úgy kell csúsztatnod a jégen, hogy az ellenfél játékszereit kilökjed a célkör közepéből, vagy az ahhoz legközelebbi körből, s a te kövedet juttasd a legjobb pozícióba. Ezt elősegítendő partvisokkal kell söpörni a jegyet a kövek útjában, hogy tovább csúszhasson, a tévében már sok ilyen eseményt lehetett látni.

A téli sportok mellett hódit St. Moritzban a bridge kártyajáték is. Ennek főhadiszállása a Suvretta House, amely rendkívül hagyománytisztelő hotel, angolos eleganciával, kicsit a belvárostól kintebb, a hegyoldalban. Délutánonként a fő bridge-teremben néha százan is kártyáznak egyszerre, s aki megpihen, az a kártyaterem melletti hallban suhanó pincérektől kérhet koktélokat, meleg teát, forró kávét vagy csokoládét.

Svájcban nem szabad kihagynod a csokoládét, minden formájában meg kell kóstolnod, mert valami pazar kulináris élményt nyújt.

Ki vagyok én?

L. Kelemen Gábor világjáró újságíró vagyok. Hobbim az utazás, eddig 104 országban jártam, ezek közül sokban többször is. Gyakorlatilag mindenhol megfordultam már a Földön, ahol nincs háború, éhínség, betegségek, extra veszély, mert ezeket a helyeket kerülöm.

Like-olj, kövess és oszd meg!



Feliratkozás hírlevélre!

Booking.com
Booking.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás