A kastélyba zárt város
február 24, 2017
Ferragamo különleges borai
február 24, 2017

A nagy borhamisítás!

Egy állítólagos bortanácsadó, egy amerikai milliárdos és egy komoly reputációval rendelkező nemzetközi aukciós ház közösen óriási csalást követett elé a világ legdrágább boraival kapcsolatosan. Oshmar Kibar norvég újságíró nemrégiben leleplező cikket irt erről s a botrányt perek követték, valamint az FBI nyomozása, sőt magándetektívek is bevetésre kerültek, akik mindmáig nyomoznak az ügyben.

Azért osztom meg veletek ezt a sztorit, mert hihetetlenül érdekes és tanulságos történet a mai világunkról.

A borhamisítási botrány megrengett a világot, legalább annyira, mint amikor 1983-ban a német Stern magazin megvette 10 millió német márkáért Adolf Hitler hitelesnek gondolt naplóját.  Ezúttal szintén egy német, Hardy Rodenstock az ügy főszereplője, akinek  „különleges képessége” van öreg borok felfedezésére.  Az úr bejelentette, hogy épségben   megtalálta Thomas Jefferson egykori amerikai elnök borait. Az üvegek 1787-ből származtak, s valamennyi viselte a leghíresebb Egyesült Államok-beli elnök monogramját.  Még Jefferson akkor szerezte ezeket a borokat, amikor hazája párizsi nagykövete volt, s egyáltalán Franciaországban ismerte és szerette meg a bor kultuszát.

Az amerikai milliárdos, William Koch nem csak egyszerűen gazdag ember, amerikai egyik legtehetősebb állampolgára, hanem egyben fantasztikus borpince tulajdonosa is, amelyben 40 ezer üveg értékes bort tárolnak.  Ez az úr 4 üveget vásárolt közvetítőkön keresztül Hardy Rodenstocktól a Jefferson-féle különleges körülmények között megtalált tételből, összesen fél millió dollárért.

2005-ben a Bostoni Szépművészeti Múzeum egy kiállítást szervezett, amelynek keretében egy teljes bemutatótermet szenteltek Jefferson hagyatékainak. Itt akarták kiállítani a Jefferson-féle borokat is, de tudományos kutatók azt állították, hogy nincs semmiféle feljegyzés arról, hogy valójában ezek a borok Thomas Jefferson gyűjteményéből származnának. William Koch, aki  – mint jeleztem – egy vagyont adott a borokért, erre bemérgesedett. Magánnyomozók hadát alkalmazta, titkos ügynököket kért fel, akik az FBI és a Scotland Yard alkalmazásában álltak egyébként, hogy kiderítsék mi az igazság.

Először azt derült ki, hogy Hardy Rodenstock, vagyis az eladó nem is német, hanem lengyel, s az igazi neve: Meinhard Görke. Karrierjét nem is borszakértőként érte el, hanem egy táncegyüttes producere volt.  A nyomozók azt is felfedték, hogy a Jefferson kezdőbetűinek a borosüvegekbe történt gravírozása 18. századi szerszámokkal nem volt megvalósítható. Találtak három iparművészt is, akikkel tárgyalt Rodenstock, hogy vállalják el ezt a munkát, s hamisítsák rá az egykori amerikai elnök monogramját az ugyancsak hamis Chateau Lafite üvegekre.  Ugyancsak előkerültek tanuk a boros címkék nyomtatásával kapcsolatban, találtak olyan nyomdászokat, akik bevallották, hogy nyomtattak már Rodenstocknak öregnek látszó 1921-es, 1928-as, 1929-es Petrus boroscímkéket. Sőt aukcióra készült 1929-es Mouton Rotschild boroscímke is.

Koch úr ügynökei még tovább mentek a kutatásban. Egy 1870-es Chateau Lafite bort egy földalatti nukleáris kutatóállomáson megvizsgáltak Bordeauxban, abból a szempontból, hogy milyen rádióaktív koncentrátumot tartalmaz az üveg. Kiderült, hogy van rádióaktivitása, méghozzá az atomkorban ismert, ember által gyártott rádióaktív szennyeződést fedeztek fel az üvegen.

A milliárdos ezt követően határozta el, hogy felfedi a csalást, amit vele szemben elkövettek.

Közben Koch kapcsolatba lépett David Molyneux-Berry-vel, a Sotheby’s aukciós ház egyik korábbi borszakértőjével, aki bor konzulens és bordetektív, a hamis borok kiszűrésre szakosodva. A szakember összesen 150 féle hamis bort talált Koch úr gyűjteményében, megállapította, hogy a mai technológia segítségével lehetett reprodukálni a hamis borok címkéit, emblémás dugóit, s magát a bort is sikerült így öreggé varázsolni színében. Nem volt nehéz egykoron régi üres üvegeket sem vásárolni, amelyekből aztán átvarázsolhatták az emblémás verziókat.

Közben az Egyesült Államokban az FBI felhívta a figyelmét az ügyre a központi bornagykereskedőknek, az ügy nagy sajtóvisszhangot kapott, még egy könyv is született róla.

2010 márciusában Koch bírósági eljárást kezdeményezett New Yorkban az ügy miatt, ugyanott, ahol Bernard Madoffot, a világ legnagyobb tőzsdei pilótajátékának kitalálóját és levezénylőjét elítélték 150 év börtönre.  Koch beperelte Hardy Rodenstockot, s a Christie’s árverezőházat is. Rodenstock, hogy lassítsa az ügyintézést, s hátráltassa az igazságszolgáltatást, s egyben időt nyerjen arra, hogy kitaláljon valami kibúvót, azzal az indítvánnyal fordult a bírósághoz, hogy ő ártatlan, s azzal a kérelemmel a taláros testülethez, hogy minden dokumentumot, s iratot fordítsanak le számára német nyelvre, mert nem érti pontosan a vádakat. Az aukciós ház pedig élből visszautasított minden vádat, mondván, ő illetékes elvinni a balhét.

A világ vezető borszakmai újságja, a Wine Spectator Magazine azt közölte, hogy nagy valószínűséggel a fellelhető öreg bor ritkaságok 5% hamis.

Érdekesség: Svédország legjobban ismert borgyűjtője, a 81 éves Nils Stormby egyszer még a botrány kirobbanása előtt találkozott Hardy Rodenstockkal. A brüsszeli Comme shez soi étteremben kóstoltak borokat, köztük egy 1836-os vöröset, amelyről Stormby azt állapította meg, hogy nem lehet valódi. Stormby egyébként maga is vásárolt már hamis bort, egy 1929-es évjáratú nedűt, amit aukcióra akart bocsátani 500 ezer USA dollárért, de vissza lett utasítva. Stormby úgy jellemezte egyébként Rodenstockot, mint egy kétes alakot, aki a zavarosban „halászik”, s aki soha nem volt hajlandó mesélni arról, miért élt Párizsban és miként találták meg a különböző régi borokat.

A Koch –ügy kapcsán egyébként Stormby azt nyilatkozta, örül annak, hogy terítékre került a borhamisítás ügye, s foglalkozik vele a közvélemény, beszélt erről a Sotheby’s boraukcióinak vezetőjével is, aki szintén azon a véleményen volt, hogy komoly probléma a borhamisítás ténye a szakmában.

A borszakmán belül viták dúlnak arról, hogy Rodenstock egyáltalán véghez tudta volna-e vinni ügyleteit, ha nem vonja be a nagy aukciós házakat abba. Az igazság az, hogy manapság egyáltalán nem rendkívüli, ha sok tíz vagy százezer dollárokat fizetnek értékes borokért az árveréseken.

Michael Broadbent az a személy, aki a világon a leghíresebb borszakértő, neki van a legnagyobb gyakorlata a borok kóstolásában. Ő a Christie’s aukciós ház borászati részlegének a főtanácsadója, aki nem kevesebb, mint 90 ezer mintát tesztelt eddig életében.  Koch úrnak tudomása volt arról, hogy ő építette fel Hardy Rodenstock reputációját, mint fantasztikus gyűjtő volt nyilvántartva, s mivel személyesen ajánlotta a borait megvásárlásra, így a potenciális vásárlók valóban érdeklődni kezdtek ajánlása alapján a termékek iránt, mint ahogy Koch is ezt tette.

Michael Broadbent is bajba került az ügy kapcsán, de ügyvédje, Sraah Webb cáfolta azokat a vádakat, amikkel illeték védencét. Írásbeli nyilatkozatban jelentette be az ügyvéd Broadbents szavait, mely szerint ő soha nem javasolt tudatosan megvásárlásra senkinek olyan bort, amelyről tudta, vagy akár gondolta volna, hogy hamis.  S ez vonatkozik a Jefferson üvegekre is.

William Koch hangsúlyozta, átnézve az elmúlt tíz év értékesítési adatait, a Christies aukciós ház volt a legnagyobb forgalmazója a kétes eredetű és nagy értékű boroknak.  Konkrét példaként emelte ki a vizsgálati eredmények közül, hogy az aukciós ház nyolc üveg 1947-es magnum palackozású Chateau Lafleur bort értékesített, miközben összesen öt palack készült ebből a termékből. A szóban forgó üvegekből többet is Rodenstock marbellai, monacói és kitzbüheli villájának borpincéiből szedtek elő.

Különlegességnek bizonyult, amikor neves borgyűjtőket, újságírókat és borszakértőket hívtak össze, hogy Rodenstock prezentálja számukra azokat a fantasztikus palackokat, amelyeket régi orosz cárok gyűjteményeként aposztrofáltak, s amelyeket elfeledett venezuelai luxusvillák pincéiben találtak meg véletlenül. A müncheni Könighshof luxushotelben a világ 125 legdrágább borát mutatták be egy héten át 1998-ban, ami szintén furcsának tűnt, túl nagyszerű volt a kollekció ahhoz, hogy igaz legyen. Természetesen az eseményen jelen volt Rodenstock is, saját kiállított termékeivel. Robert Parker világhíres amerikai borszakíró is meglátogatta akkoriban a kiállítást, s azt írta, hogy Michael Broadbent jelenléte meggyőzte őt arról, hogy a kiállításnak van hitele. Jancis Robinson, aki a Financial Times bor szakértője, kolumnistája, s mint ilyen rendkívül híres, arról cikkezett, hogy ilyen fantasztikus élvezetet jelentettek számára Rodenstock borritkaságai.  Ilyen nagyszerű hír háttérrel nyilvánvaló volt, hogy jó piaca lesz Rodenstock borainak a gyűjtők körében.

Broadbent egyébként az egyik könyvében egyszer szkeptikusan irt Rodenstocks borairól.

– Hogy miként talál ilyen régi borokat, azt nem tudom?  Nincs is ezekről semmiféle dokumentáció.  Sem a gyártásról, sem a tárolásról, ami 1945 előtt készült.  Csak annyit mondhatok, hogy a borok remek íz hatást keltettek.

Koch szóvivője szerint Rodenstock a világ legnagyobb borsvindlere, aki mindmáig űzi az ipart.

Rodenstocik az üggyel kapcsolatban természetesen nem hajlandó nyilatkozni a médiának, csak fax üzeneteken keresztül kommunikál a külvilággal, s speciális kérdésekre nem válaszol.

– Azt hallottam Koch köreiből, hogy meg akar ölni engem, vagy el akar szállítani a guantanamói fogolytáborba, ahol kínozni szeretne – jelentette egy üzenetében Rodenstock a norvég napilapnak, amely nagy terjedelemben foglalkozott az ügyével.

Brad Goldenstein, Koch szóvivője így válaszolt a nyilatkozatra:

– Nyilvánvaló, hogy Görke úr, (ez Rodenstock igazi neve, lásd fentebb) túl sokat ihatott a saját hamis boraiból, s sok Tarantino filmet nézhetett, azért vizionál ilyesmiket, amit mondott.

Az ügy zajlik, bonyolódik, ki tudja mikor lesz vége. Tanulságos azonban már az is, ami eddig történt, ami napvilágot látott, s biztosan sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni a jövőben az aukciókra kerülő régi borospalackokra…

 

Ki vagyok én?

L. Kelemen Gábor világjáró újságíró vagyok. Hobbim az utazás, eddig 104 országban jártam, ezek közül sokban többször is. Gyakorlatilag mindenhol megfordultam már a Földön, ahol nincs háború, éhínség, betegségek, extra veszély, mert ezeket a helyeket kerülöm.

Like-olj, kövess és oszd meg!



Feliratkozás hírlevélre!

Booking.com
Booking.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás