Hasznos utazási tanácsok
február 22, 2017
A mahagóni fák tetején a Manyara-tónál
február 22, 2017

Dar es Salaam – a misztikus főváros

Panorama of Dar Es Salaam

Ízlelgetem a szót: Dar es Salaam. Rejtő Jenő jut eszembe Tanzánia fővárosáról. Olyan misztikus. Olyan regényes. Vajon valójában is ilyen lehet?

Távoli hely a térképen Magyarországhoz képest. Kelet-Afrikában. Kenya alatt.

A legrövidebb útvonalakat a Turkish Airlines kínálja, ha leszámoljuk azt, hogy Isztambulban és Nairobiban is meg kell állni egy szusszanásra.

Éjszaka érkezem Dar Es Salaamba. Sőt már hajnalodik. Fél három körül van. Álmos vagyok a közel 10 órás repülőút okozta gyűrődéstől. Pedig inkább izgatottnak kellene lennem, a kalandokra gondolva, hiszen Tanzániai szafarira készülök, s Zanzibár felfedezésére, amit korábban Tanganyikának hívtak, s amit éppen kétórányi kompútra van Dar Es Salaamtól az óceánban.

Iszonyatos a káosz a repülőtéren. Kék belépési engedélyeket kell kitölteni, s egy néger szedi össze az útlevelekkel. Vagy 6 kabinban ülnek a határőrök, de nem lehet hozzájuk fordulni, az egész gép utasait egy ember próbálja lekezelni. Amikor megkap egy útlevelet, akkor egy fehér vízumkérőt is ki kell tölteni, s ötven dollárt bele kell tenni az okmányba. Ez a vízum díj. A néger kezében már vagy húsz útlevél van, kék, meg fehér papírokkal, sok-sok dollárral, s csak gyűjti és gyűjti. Úr Isten, mi lesz ebből? Valaha bejutok Tanzániába?

A problémát fokozza, hogy nekem csak euróm van. Emiatt át kell menni a vámon, ki kell menni az utcára, s az eurót át kell váltani dollárra. Egy álmos nénike üldögél egy koszos szobában, az van kiírva az ablakára, hogy BANK. Se számítógép, se semmi. Az asztalán gumival összefogott pénzkötegek. Mintha 100 évvel léptünk volna vissza. Tényleg ilyesmi lehetet a Rejtő Jenő-féle könyvekben.

A 100 euróért lassan, komótosan ad a hölgy 123 dollárt, de hogy milyen árfolyamon, az az ő titka. Ezzel visszabattyogok a határőrökhöz, s a fő főnök néger kezébe dugok a kétszer 50 dollárt.

Innentől kezdve csak várnom kell. Vagy fél órát. Az útlevelek ide-oda vándorolnak egy folyóson a különböző ablakoknál ülőkhöz, mindenki ügyködik rajtuk valamit, majd neveket kiabálnak, s láss csodát – a nagy zűrzavarban egyszer csak ujjlenyomatot vesznek tőlem, s írisz fényképet készítenek a szememről.

Az USA-ba való belépéskor sincs ilyen hisztéria. Mire kell ez? Az oroszlánok majd ellenőrzik az írisz képemet a szavannán?

A totál elmaradottság párosul a szuper technikával, s amikor már mind a 10 ujjamról van lenyomat elektronikus formában, akkor beléphetek az országba.

A reptér olyan, mintha egy vidéki város buszpályaudvara lenne, valahol a világ végén. Sötét van. Néhány koszos ember taxisként ajánlkozik, s kénytelen vagyok egyet elfogadni, mert valahogy be kell jutnom a hotelbe.

Az autó csörög-zörög, alig megy. Újra eszembe jut: milyen jó, hogy van viszont írisz kép rólam. A taxiban nincs óra, csak hasra ütésre vágja rá a sofőr, hogy 25, de nem közli milyen pénznemben. Végül kiderül, tanzániai shillinget kér. De nem huszonötöt, hanem huszonöt ezret. Mert Dar Es Salaamban nagyvonalúak, az ezreket nem említik, csak elkérik.

Gyors fejszámolás, ez körülbelül 10-12 euró lehet. Vagyis nem vészes…

Az egykori Kilimanjaro Hotelben lakom a tengerparton. Ez a legszebb szálloda Darban. Ötcsillagos. A Kempinski lánc üzemeltette sokáig, de pár évvel ezelőtt a Hyatt Regency vette át.  Vendég nem sok van, szoba viszont rengeteg. A hotel, amúgy gyönyörű, kirí a képből, mert minden körülötte koszos, büdös.

Kérdezem a recepcióst, hogy másnap reggel milyen városnézést javasol, mire furcsán néz rám. Folytatom: milyen látványosságok vannak? Mit érdemes megnézni? De továbbra sem érti. Végül kiderül, remekül beszél angolul, nem ezzel van baj, hanem egyszerűen Darban nincs látványosság.

El tudsz képzelni olyan fővárost a világon, ahol nincs mit megnézni? Na, ilyen Dar Es Salaam. A helyi „Where” című turisztikai ajánló újságban, ami programajánló, egyetlen sor sincs arról, hogy mit csinálj a fővárosban. Csak éttermeket és szállodákat kínálnak, meg szafarikat – méregdrágán. Egy éjszaka a Ngorongoro-sivatagban például 1000 dollár fejenként, ilyen árakat kell elképzelni.

Másnap azért mégiscsak nekiindulok egy taxival a fővárosnak. Szerencsém van, éppen vasárnapot írunk, így nincs nagy forgalom.

Mondom a taxisnak, mutassa mega, amit gondol. A halpiacra visz. Ezt gondolta. Iszonyú bűz van. Először ki sem akarok szállni. E azután mégis a fotók kedvéért kimászok a kocsiból. Nem könnyű sétálni, a bűz kosszal párosul. Ráadásul mindenki nekem akar eladni valamit. Vagy felfújt ördöghalat, vagy kifényesített hatalmas kagylókat, vagy éppen egy kipreparált barracudát. De akad olyan is, aki friss halat kínál. Mini cápát, tonhalat, s egyebeket.

A nők hatalmas dobozokat cipelnek a fejükön, vödröket, egyikük-másikuk megszakad alatta, de azért viszik. Hiába, az élet ilyen! Itt kevés rangjuk van a nőknek.

Hangzavar van a halpiacon. S semmi hűtés. Még egy darabka jégkockát sem látok. Éppen ezért csak a földre, vagy egy beton lapra rakják ki a halakat. A friss fogást hamar el kell adni, mert különben a nagy melegben gyorsan tönkremegy a hal. S oda a megélhetés, a nehezen keresett kenyér.

Gyorsan megyek tovább a taxival, egy szebb partszakasz felé. Kiderül, itt a nagykövetségek tanyáznak, meg a diplomaták villái sorakoznak. Szegény nagykövetek, attasék! Akit ide helyeznek szolgálatra, az inkább büntetés, mint kitüntetés. Mert hiába a nagy fizetés, a sok parti, a tenisz- és golfversenyek, ha kilépnek az utcára mégiscsak a tökéletes zűrzavarban és piszokban találják magukat. Nekik is együtt kell élniük a helyiekkel, nem csak pár napra kell a luxus szafarik kényelmét és izgalmát élvezniük.

A látványosságok néhány kézműves bolt meglátogatásával folytatódnak. Szép áru van, ez vitathatatlan. Bőrpapucsok, csodás anyagból készült ruhák, szép női táskák, fafaragások, lehet választani, s az árak is olcsók.

Én is veszek pár emléktárgyat, s továbbállunk a festők utcájába. Itt egymást érik a helyi művészek standjai. Csak úgy az utcán a földre, meg kerítések mellé vannak kitéve az alkotások, persze a gazdagabbaknak vannak egy-egy kisebb boltjuk is.  Maszáj férfiak, zűrzavaros dari utcaképek, s vadállat festmények váltják egymást. Ez a kínálat. Vevő egy se látható.

A turisták Dar Es Salaamba legfeljebb egy éjszakára érkeznek. S innen mennek tovább a szafarikra, vagy Zanzibárba. Én éppen Zanzibárba tartok, de mielőtt kimennék a komphoz, még az öreg városrészt megnézem. Na, itt van aztán teljes zűrzavar. Árusok hada sorakozik az utcákon, két parkoló autó között cipő és ruha halmok hevernek a földön, abban turkál mindenki. Hogy ki tudja nyomon követni, hogy mikor, ki, mit választott, s ki is fizette-e azt nem tudom…

Amerre nézek emberáradat, s alkudozás zajlik. Sok a lefátyolozott nő az utcán, hiszen itt erős a muzulmán jelenlét. Az arab befolyás. A férfiak vigyáznak asszonyaikra, s nagyon szúrós pillantásokat vetnek, sőt kiabálnak a fehér emberrel, ha esetleg egy utcakép jelenetbe a fotón belekerül a lefátyolozott asszonyuk is. Vigyázni kell erre, nehogy megsértsük őket…

Egy komppal megyek át Zanzibárra. Leírhatatlan a tömeg a kikötőben, a csomagokat az emberek feje fölött dobálják, alig lehet nyomon követni, hogy hova. Nem túlzás, halálfélelmem van, amíg fel nem jutok a hajóra…

Ez az egy éjszaka és fél nap, amit Darban töltöttem, egy lidércnyomás marad az életemben. Viszont eljutottam Zanzibárba, majd egy szafarira is, ami már más történet.

Booking.com

Ki vagyok én?

L. Kelemen Gábor világjáró újságíró vagyok. Hobbim az utazás, eddig 104 országban jártam, ezek közül sokban többször is. Gyakorlatilag mindenhol megfordultam már a Földön, ahol nincs háború, éhínség, betegségek, extra veszély, mert ezeket a helyeket kerülöm.

Like-olj, kövess és oszd meg!



Feliratkozás hírlevélre!

Booking.com
Booking.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás